Kedves Olvasó!

Vannak igazán bizarr kép. Sötétek, álomszerűek, kissé félelmetesek, de épp annyira csak, hogy felkeltsék az érdeklődésünket, hogy vasmarokkal megragadják a gondolatainkat és soha többé ne engedjenek el. Valahogy így voltam Végvári Gergely 2016-ban festett Rettenetesen szép volt című képével is.

A farost lemezre festett kép hátterén semmilyen konkrét elem nem látható. Nagy és erőteljes ecsetvonásokkal felvitt fekete, szürke és fehér foltok láthatók. A misztikus és időtlen háttér előtt sorakoznak a figurák. Jobb szélen magasodik frontális beállításban, tehát szemből, két hátsó lábára állva egy tátott szájú, fülét hegyező malac. Eddig talán még nem is esnénk kétségbe, de az öltözéke már végképp elszakít minket a valóságtól. Elegáns, földig érő bíborvörös köpenye elől szétnyílik, látni engedi kerekedő pocakját. Ágyékát mintha a japán szumóbirkózókra jellemző fehér textil fedné. Karjait kissé előre lendíti. Arckifejezése kissé támadónak nevezhető. A kép bal oldalán két fehér alapon szürkés kontúrral megfestett, emberszerű figura látható. Az emberszerű kifejezés itt teljes mértékben helytálló, hiszen csak érzékeljük a figurákat. Felismerjük a fejüket, látjuk, hogy kissé oldalra fordulva a hozzájuk képest óriási malac felé fordulnak. Karjukat a figura felé lendítik, de azt, hogy miért, az már nem egyértelmű. Talán az alakok félelmükben védekezően maguk elé tartják karjukat? Vagy inkább az áhítat vezérli őket és a malachoz mint istenséghez imádkoznak? Ennek eldöntése már rajtunk, a néző múlik.

Ami a bizarr és álomszerű képi világon túl megragadott a festményben, az a nagyon gyors tempó, ahogy a művész megfestette. A gyors és lendületes ecsetvonások, a részletek hiánya rengeteg teret enged a képzeletnek. Az álomszerű és spontán hatást erősíti, a festéknek néhol látható megfolyása is. Mégsem alakul ki az az érzetünk, hogy egy összecsapott vagy be nem fejezett festményről van szó. Ne higgyük azt se, hogy gyorsan és könnyen készült el a kép. Ugyanis hihetetlenül hosszú folyamat eredményeképpen születik meg a festmény. A művész sokszor képeket gyűjt, fotókat készít, skicceket és vázlatokat készít, próbálgatja a kompozíciót. Folyamatosan érlelődik, érik, formálódik a tudatalattijában a mű. Ezután a rengeteg mentális munka végül sokszor a megfestés valóban egy gyors folyamatnak tűnik, de azt minden részletében érezzük, hogy egy –agyban- kidolgozott alkotással van dolgunk.

Néhány szó a művészről:

Végvári Gergely tanulmányait az Óbudai Képzőművészeti Iskola festőművész szakán, majd a Magyar Képzőművészeti Egyetem festőművész és képzőművész-tanár szakán végezte. 2011 óta állít ki csoportos kiállításokon, első önálló kiállítása 2017-ben nyílt meg az Ari Kupsus Galériában, ahol a Mean World Syndrome (magyarul gonosz világ szindróma) sorozat volt látható.

Somogyi-Rohonczy Zsófia