Mi is a “Tenni tudunk”?

Kép forrása: civilhirugynokseg.hu

vgyke logó

„Családi erőforrások – Szakmai hálózat a családban élő látássérült gyermekek támogatására” projekt

Idén tavasszal írta ki legújabb „Tenni tudunk” című pályázatát a CIB Alapítvány olyan közhasznú szervezetek számára, amelyek korai fejlesztésre és gyermek-egészségvédelemre koncentrálva indítanak fél éven belül lezáruló projekteket. A 71 beérkezett pályázat közül 11 szervezet részére mintegy 20 millió forint értékű támogatást ítélt meg a szervezet. A szerencsés nyertesek között egyesületünk is megtalálható.

Egy nyitókonferenciát, egy zárókonferenciát, egy családi napot, 6 db szakmai fórumot és 6 db szülő klubot szervezünk, melyek mindegyikének elsődleges célja a tudásmegosztás, a tapasztalatcsere, s ezáltal egymás segítése. Szeretnénk komoly eredményeket elérni a korai fejlesztés támogatásának területén, továbbá a projekt lezártával is folytatni tevékenységünket, megerősíteni szolgáltatásainkat és gyümölcsözővé tenni kapcsolatainkat, együttműködéseinket.

E menüpont alatt nyomon követhetik fél éves időtartamú projektünk alakulását.

A VGYKE prezentációja

A projekt megalkotóinak gondolatai

Fodor Ágnes

A VGYKE elnöke

Azért nagyon fontos számunkra ez a projekt, mert egyesületünk idén lépett arra az útra, amelyen a gyerekeket is tagjai sorába fogadta. Az ő igényeikre reagálva, rájuk vonatkozó szolgáltatásokat kell elindítanunk a jövőben, a meglévőeket pedig átszerveznünk, -e projekt pedig abszolút ebbe illeszkedik bele. A korai fejlesztésben résztvevő látássérült, vagy halmozottan sérült gyermekek számára is szeretnénk szolgáltatást kínálni.

Minden olyan érdekképviseleti fórumon és területen igyekszem a gyermekek érdekében felszólalni, ahol csak lehet, nekem ez szívügyem már évek óta, és ez egy hosszú távú stratégiai cél is egyben. Érdekvédelmi szervezetként is sokkal nagyobb feladatot és több szerepet kell vállalnunk, mint eddig, mert a szülők nagyon nehezen jutnak hozzá az információkhoz, s ezáltal a gyermekek viszonylag későn kezdenek el járni korai fejlesztésre.

Látván azt, hogy kevés a gyógypedagógus ezen a területen, nekünk feladatunk a kormányzat és a döntéshozók felé jelezni ezt, hogy legyen plusz forrás a szakemberekre, induljon még több képzés, vagy nagyobb létszámban képezzenek gyógypedagógusokat.

Nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen problémák merülnek fel majd a szakmai fórumokon, hiszen itt elsősorban a tudásmegosztás a cél; hogy mi érintettként ezt hogyan látjuk, hogyan látja egy védőnő és hogyan látja egy szemész szakorvos. Talán ők más problémákat érzékelnek és más megoldási javaslatuk van. Bízom abban is, hogy találunk olyan szülőket, akik a későbbiekben szívesen bekapcsolódnak majd a mentorszülő hálózat munkájába, és szeretnénk velük egy nagyon szoros kapcsolatot kialakítani.

Mészáros Ágnes

A VGYKE alelnöke

Látássérült szülőként magam is tapasztaltam már, hogy nehézségekkel szembesülök. Egyedülállóként is ütköztem akadályokba, de anyaként még inkább. Tapasztaltam például információelakadásokat, viszont hogyha akkoriban lett volna segítségem, az nagyban megkönnyítette volna az életünket.

Ez a projekt sokban megfelel az egyesület céljainak, többek között a bébiszitter képzés miatt. Picit tehermentesíteni tudjuk a látássérült gyermeket nevelő, vagy a látássérültként gyermeket nevelő szülők életét.

Fontosnak tartom a szakemberek közötti párbeszédek elindítását, még ha egyelőre kerületi szinten is, viszont később ez akár budapesti szintre is előmozdulhat. Adott esetben maguk a szakemberek sem tudják, hogy milyen igények merülnek fel, viszont, ha felhívjuk rájuk a figyelmet, az máris gördülékenyebbé teszi a kommunikációt, ami majd segíti a szülőkhöz való eljutást.

Fontos továbbá a korai fejlesztés támogatása is. Mivel az információ 70%-át látás útján szerezzük be, ezért ennek hiánya akár elszigeteltséget is okozhat. A minél korábbi felismerés rendkívül fontos, ahogy az is, hogy ennek mentén továbbinduljunk, és együttműködjünk a szakemberekkel. Ez eredményezheti, hogy a gyermek egy kiegyensúlyozott, teljes értékű életet élhet.

A szakemberek nyilván látják majd, hogy mennyire nagy szükség van rájuk, valamint, hogy a szűréseket még komolyabban kell venni. Gondolatébresztő alkalmak lesznek ezek, ahol a már rutinosabb szülők is átadhatják tapasztalataikat, megoszthatják bevált gyakorlataikat a még friss szülőkkel. Összességében egy érzelmekkel teli, tanulási és tapasztalási időszak lesz ez mindannyiunk számára.

Pál Zsolt

A projekt ötletgazdája és írója

A korai fejlesztés során a legtöbb esetben a gyógypedagógiai, szociális szakemberek és orvosok együttműködnek ugyan, de sok szakember nem lát bele teljes körűen a munkálatokba. Ezt a problémát legkönnyebben úgy lehetne kiküszöbölni, hogy egyes szakemberek összeülnek, beszélgetnek, majd rácsodálkoznak egymás munkájára.

A szülőket minden tekintetben segíteni és támogatni kell, hiszen azon szülők, akik fogyatékossággal élő gyermeket nevelnek, nagyon nehéz helyzetben vannak, mert nem elég azzal megküzdeniük, hogy pszichésen feldolgozzák a történteket, hanem a gyermekükkel is törődniük kell, akit terápiára, korai fejlesztésre kell vinni. Ez mind idő, energiaráfordítás és nem utolsó sorban anyagi hozzájárulás a szülők részéről. A környezet sem mindig a legtámogatóbb, ezért eek a szülők a legcsekélyebb támogatásnak is tudnak örülni.

Programunk kapcsán igény merült fel arra, hogy gyerekfelügyeleti képzést indítsunk el, ami egy hiánypótló szolgáltatás. Célunk, hogy a 0-24-ban gyermekükkel foglalkozó szülők tudjanak pihenni, egy kicsit feltöltődni és ne fásuljanak bele a monotonitásba. Ezáltal talán mások is rájönnek majd a későbbiekben arra, hogy ezt akár máshol is lehet csinálni.

Veres Kata

A Mentorszülő Hálózat vezetője

Ami nekem nagyon szimpatikus ebben a projektben, hogy több lábon áll.

A bébiszitter képzés hiánypótló, ugyanis a fogyatékossággal élő gyermeket nevelő családokban nagy probléma, hogy nem tudják kire bízni a gyermeket, mert általában nem merik elvállalni még a nagyszülők sem, vagy elvállalják, az megterhelik őket. Nincs segítségük, viszont rendkívüli módon kifáradnak, hiszen a terhelésük jóval nagyobb. Az anyuka nem dolgozik, ő hordja fejlesztésre a gyermeket, ezáltal a költséges bébiszitter órabérét nem tudják megfizetni. Pedig a család egyben maradásának érdekében az a legfontosabb, hogy a szülők jó pszichés és fizikai állapotban legyenek, ez pedig úgy oldható meg, ha tudnak pihenni is.

A korai fejlesztés témája mindig is közel állt hozzám, mert magam is látássérült vagyok. Én még nem részesültem korai fejlesztésben, viszont a kisfiam már igen, és látom ennek hatékonyságát. Újszülött korában még csak a nagyon csillogó tárgyakra tudott figyelni, viszont miután elkezdtünk korai fejlesztésre járni, már egyre inkább tudta használni a látását. Maga a korai fejlesztés ad a szülőknek is egy támogatást, mert folyamatosan kapcsolatban vannak a szakemberekkel.

A projekt a fejlesztés szakmai részét sem csak a szakmai berkekben tárgyalja, hanem interdiszciplináris kapcsolati keretek között is. Igyekszik népszerűsíteni más kapcsolódó szakágakkal, ugyanis mindig az a baj, hogy még a szakemberek nagy többsége sem ismeri a látásvizsgáló szakmai munkáját és a látásfejlesztés lényegét. Nem gondolják, hogy a látás fejleszthető.

A szülői klubok is nagyon jótékony hatásúak lesznek, mert összegyűjtésre kerülnek a tapasztalatok. Szájról szájra terjed a hír ugye, de aki például nem kerül kapcsolatba más szülőkkel, az annyira nem is jut hozzá ezekhez a fontos információkhoz. A blogunkon található, összegyűjtött információkból által tudnak majd tájékozódni, ismeretekhez jutni, a klubokon pedig jó kapcsolatok, barátságok alakulhatnak majd ki. Végezetül lesz egy zárókonferencia, összegezünk, és a szakma elé tárjuk, azt, amit a fél év alatt tapasztaltunk.

Eleki Abigél

A Közösség Lámpása vezetője

Nagyon örültem, amikor tudomást szereztem arról, hogy lehetőségünk nyílik megvalósítani ezt a projektet. Régóta terveztük már a megvalósítást, és most végre minden szempontból adottak lettek a körülmények.  Azt gondolom, hogy egy-egy nehéz élethelyzet kapcsán kiemelten fontos szerepet játszik a szakemberekkel való időbeni és megfelelő kapcsolat felvétele, és legalább ilyen fontos a közvetlen szülői tapasztalatok, „házi” praktikák megbeszélése, így hát nincs ez másként a korai fejlesztést illetően sem.

Több anyukával is kapcsolatban állok a munkámnak köszönhetően, akik látássérült-, vagy látássérültként gyermeket nevelnek, és sok esetben mesélik, hogy nincsenek meg azok a fórumok és lehetőségek, amelyek alkalmával a korai fejlesztésről és az ott szerzett tapasztalatokról eshetne szó, vagy ahol megbeszélhetnék történeteiket e téren.  A téma mélységéből adódóan több problémával is szembesülni fogunk, de reményeim szerint a megoldásra való törekvés a projekt lezártakor nem fog itt véget érni, és kezdeményezésünkre visszaigazolódik, hogy erre hosszú távon is szükség van.

Sokak kimondott, vagy kimondatlan vágya fog teljesülni a projekt megvalósulásával. Bízom benne, hogy rengeteg tapasztalattal és „élő” kapcsolattal felvértezve fogok a projekt zárókonferenciáján ülni és remélem azt is, hogy ezzel nem leszek egyedül!

A VGYKE „Családi erőforrások – Szakmai hálózat a családban élő látássérült gyermekek támogatására” projekt a CIB Bank Alapítvány „Tenni tudunk” pályázatának támogatásából valósul meg.