Kulmanné Erika

Erika életmeséje

kep-eraA nevem Kulman Tibor Gyuláné, 46 éves vagyok. Egy 24 éves látássérült lány édesanyja, aki 1992.08.26. született. A születése rendben zajlott, annak ellenére, hogy én magam veszélyeztetett terhes voltam a polycisztás vesebetegségem miatt. A gyermeknél később kiderült, hogy súlyos szemproblémákkal küzd. Négy évesen egy szem műtéten esett át, ami sajnos nem sikerült, így Viktória gyengénlátó lett. Sajnos nekünk nem volt semmilyen segítségünk, így a férjemmel közösen kellett mindent lehetséges utat megkeresni, hogy a lányunknak megfelelő iskolát találjunk. Az elkövetkezendő hónapban csak falba ütközés és a fájdalmas küzdelem jellemezte életünk minden napját. A Nevelési Tanácsadóban Metzger Balázs elutasító és goromba volt. Megalázott minket és gyermekünket. Viktóriát értelmi fogyatékosnak minősítette. Értelmi fogyatékosok iskolájába akarta küldeni, amivel rossz vágányra terelte volna egy látássérült életét. Ezt a tényt mi nem fogadtuk el és elmentünk a /Ajtósi Dürer sor / Látás Vizsgálóba, ahol csak annyi volt a kérdésük, hogy ez a gyermek hol kujtorgott. Ők sem helyeselték, hogy egy látássérültet értelmi fogyatékosnak bélyegezzenek meg, ezért intézkedtek, hogy a lányunk a Gyengénlátó Általános Iskola és Diákotthon tanulója legyen, ezzel esélyt kapva, hogy a későbbiekben középfokú tanulmányokat folytathasson. Az igazgató nő megnyugtatott, hogy a kislány a lehető legjobb helyen van. Viki megtalálta a maga helyét ebben a közösségben és megnyugodott. Az általános iskola után leérettségizett és szakmát tanult, bebizonyítva ezzel a hozzá nem értő és intoleráns Metzger Balázs téves meglátását. Erőt merített ennek az embernek a sértő, ráirányuló megjegyzéseiből, ami mély nyomot hagyott a megtépázott lelkivilágában. Erőt, hogy képes legyen leérettségizni és szakmát tanulni. Bebizonyítani, hogy ő nem „hülye”.