Síva és Párváti

Kedves Olvasó,

 

India mindenki képzeletét izgatja, kultúrája és különleges istenei több száz éve egzotikumot jelentenek az európai ember számára. Hajlamosak vagyunk azonban a több ezer éves hagyományokat valami időtlen légkörbe helyezni, pedig India istenei és istennői a 21. század ember számára is fontosak. A Hopp Ferenc Keletázsia Múzeum aktuális kiállítása azt is bemutatja, hogy hogyan jelennek meg az istennők és a nők a jelenkori Indiában. Mára a múzeum kertjében látható szabadtéri kiállítás egyik alkotását választottam.

 

A múzeum Andrássy úti villájának kertjében az ázsiai növények, a kínai holdkapú, a Gandhi szobor és az oltárok között színpompás képek várnak bennünket. Az eredetileg tussal, olajfestékkel megalkotott vásznak digitális printjei találhatók a kertben, de ez mit sem vesz el a szépségükből. A képek érdekessége, hogy az indiai isteneket sorakoztatja fel, de teljesen modern módon. Elhagyja a hagyományos jeleket, attribútumokat és képregényekre jellemző stílusban, sokszor buja hangulatban ábrázolja őket. Egy 2015-ben készült képén Síva és Párváti látható. Síva kettős személyiségű isten, a jó és a rossz, a teremtés és a pusztítás egyaránt jelen van benne. Sívát alapvetően a pusztítással kapcsolják össze, de ez a pusztulás mindig valami újnak a kezdete is. Az ő hitvese Párváti a termékenység, szeretet és odaadás, valamint az isteni erő és hatalom istennője. A két istenség egy mesés, színpompás erdőben egy feldíszített szent tehénen lovagol. Akárcsak egy hétköznapi szerelmes pár. A fehér tehén (India egyik legfontosabb szent állata) testét kék keleties festés takarja, tején és szarvain gondosan megmunkált, ékkövekkel kirakott díszek láthatók. Rajta ül Síva. Kék bőre a hagyományos ábrázolásmódnak megfelelő, de ezzel véget is ér a hagyománytisztelet. Izmos, már-már modell alkatú hosszú hajú férfiként jelenik meg, aki elbűvölve, szerelmesen néz előtte ülő kedvesére. Párváti az isten előtt, női módra (féloldalasan, mindkét lábát az állat egyik oldalán tartva) ül a tehénen, szemét szégyenlősen lesüti. Haját, arcát, ruháját hihetetlen mennyiségű ékszer fedi. Dúsan díszített, vöröses színű szárija, hajviselete, a jobb orrcimpájában viselt karika az indiai nők, a feleségek viseletét idézi. Jobb kezében egy díszes háromágú szigonyt tart, ami Síva jelképe a hagyományos ábrázolásban, a szigony köré egy támadásra kész kobra csavarodik. A bal kezében egy még ki nem nyílt lila lótuszvirágot tart.

 

A figurák a mai emberekhez nagyon is hasonló megjelenésükkel a festő szerette volna minél közelebb hozni az isteneket a hívekhez, ezért szorította háttérbe a hagyományos ábrázolás szabályait. A képek ábrázolási módja modern, a figurák a sokban talán a nyugati világ emberideáljait idézik, ezzel mutatva, hogy a vallás „haladhat a korral” és nem egy elszigetelt, múlthoz láncolt rendszer. A részletgazdag ábrázolások leginkább álomszerűek, ahogy a művész is néha füstöt idéző, sokszor fröcskölésszerű ecsetvonásokkal örökíti meg az isteneket.

 

Pár szó az alkotóról: Abhisék Szingh 1982-ben született Gválijárban, Indiában. Miután befejezte tanulmányait India Nemzeti Tervezőművészeti Intézetének Animációs Film programjában nekivágott Indiának, hogy megismerje hazája történetét, múltját és jelenét. Képregényművészként dolgozik, munkái hozzájárulnak, hogy a fiatalok minél jobban megismerjék az isteneket, a most már feledésbe merülő vallást. Képregényeiből összességében eddig félmilliót adtak el.

 

Az ISTEN ǀ NŐ – A Déví-kultusz és a hagyományos női szerepek Indiában című kiállítás 2019. január 6-ig látható a Hopp Ferenc Kelet-Ázsia Múzeumban (1062 Budapest, Andrássy út 103., nyitvatartás: kedd–vasárnap: 10.00-18.00 (belépés 17.15-ig). Érdemes a látogatást akkorra időzíteni, amikor a kiállítás kurátora Válóczi Róbert indológus tart tárlatvezetést. Hihetetlenül informatív és nem utolsó sorban szórakoztató program.

Somogyi-Rohonczy Zsófia