Paul Signac – Velence, A rózsaszín felhő

Kedves Olvasó,

a bécsi Albertinában sétálni kicsit olyan, mintha egy művészettörténeti könyvbe csöppentünk volna. Az előző héten Marc Chagall álomszerű képét mutattam be neked. Ezen a héten jöjjön hát ismét egy klasszikusnak számító mű, a pointillizmus egyik vezéralakjának alkotása. Paul Signac francia festőnek 1909-ben, az olaszországi Velencében készült képét szeretném megismertetni veled.

Ahhoz, hogy igazán érezhessük és értékelhessük ezt a képet, első lépésként a pointillizmussal és annak látványával kell megbarátkoznunk. Az impresszionizmus térnyerése után kialakuló irányzat elmélete szerint a formákat, alakokat elegendő színes pöttyökkel megfesteni, a szem a megfelelő távolságból összeállítja a színes pöttyöket és foltokat, sőt még össze is keveri azokat. Ez alapján, ha megfelelő távolságból nézünk sárga és kék pöttyöket, akkor zöldnek fogjuk látni azokat. A pointillista festők tehát nem a palettán keverték ki a színeket, hanem a néző szemében, az optikai színkeverés jelenségét kihasználva. Így akár tiszta színekkel is meg lehet festeni egy képet. Igaz, hogy az ábrázolás nem lesz teljesen valósághű, de a látvány egész biztosan különleges élményt okoz. A foltokra és apró ecsetvonásokra bontott világ szinte vibrál, a kép színei világosak, pasztell színűek, néha kissé sápadtak lesznek.

Signac Velence, A rózsaszín felhő című festményén az olasz város egyik lagúnáján ringatózó vitorlás hajókat láthatjuk, mögöttük pedig a cölöpökre épített város házai tűnnek fel. Az előtér hajói a szivárvány színeiben pompáznak: a kék, a zöld, lila, piros és rózsaszín világos és sötét változataival megfestett pöttyök teszik kézzelfoghatóvá a hajókat. A vitorlák dagadnak a szélben és az árboc tetején zászlók lengedeznek. A baloldali nagyobb hajó méltóságteljesen halad a lagúna vizén, míg a kép jobb oldalán sorakozó társainak vitorlái félárbocra vannak eresztve, talán már a kikötőben várakoznak. A legizgalmasabb jelenség a képen a víz és annak hullámzása. Az apró színfoltok szinte megtáncoltatják a vízfelszínt, kifejezetten érzékletesen idézik fel bennünk az apró hullámokat, amiket a víztükrön egy-egy hajó megjelenése és tovahaladása vált ki a vízfelületen. A fagyos méregzöldet, a tiszta sötét és világoskékeket a ragyogó fehér foltok táncoltatják meg a felületen. Az előtér hajója mintha árnyékban haladna tova, míg a háttér épületei a déli napsütés erős sugarában sütkéreznek. A város épületei a rózsaszín, a barna, a lila és a fehér színeiben ragyogó foltokból állnak össze, kissé elmosódva a távolságtól és a vakító napsütéstől. Két épület van csak, amely felismerhető és ezáltal beazonosíthatóvá válik Velence. A két hajó közötti kis résen ugyanis a Szent Márk katedrális félgömb alakú kupolája és az előtte lévő téren álló harangtorony fehér és vörös építménye látható. Az ég kékjén fehér és rózsaszín pettyekkel megfestett, vattacukorra emlékeztető felhők úsznak. A leírtakból kitűnik, hogy a festő színpompás palettával dolgozik, amely sokszor elrugaszkodik a valóságtól. Ki látott például már zöld, rózsaszín és lila színű vitorlást! A merész színek ellenére mégis a valóságot tudta visszaadni a festő. Pontosabban a valóság érzetét. Hiszen valóban vannak pillanatok, amikor a ragyogó déli napsütés megtréfálja a szemünket és józan észnek ellentmondó látványt generál.

 

Pár gondolat a művészről:

Paul Signac barátjával, Georges Seurat-val találta ki a divizionizmusnak nevezett irányzatot, amelynek lényege az volt, hogy az optikai színkeverés elve alapján csak a három alapszínből (sárga, piros, kék) felvitt pöttyök segítségével festették meg képeiket. Ezt fejlesztették tovább a pointillizmus nevezetű irányzattá. Signac 1863-ban Párizsban jómódú kereskedőcsalád gyermekeként látta meg a napvilágot. Először építésznek készült, majd később a festészet felé fordult az érdeklődése. 1884-ben találkozik az impresszionista Claude Monet-val és Seurat-val, ezek után kezdi elhagyni az ecsetvonások használatát és foltokkal kezd dolgozni. Képein jellemzően vízpartok szerepelnek. Nyaranta messze elhagyta a várost és útjairól színpompás akvarell, vízfesték vázlatokkal tért haza, amelyekről műtermében készítette el pointillista festményeit. Szakmai berkekben is elismert volt, majdnem harminc évig volt elnöke a Független Művészek Társaságának. Mindig bátorította és támogatta a feltörekvő fiatal művészeket.

Somogyi-Rohonczy Zsófia

 

A műalkotás adatai:  Paul Signac: Velence, A rózsaszín felhő (1909), Albertina, Bécs

A narrált festmény