Marc Chagall – A nagy cirkusz

Kedves Olvasó,

ma egy igazán meseszerű festményt szeretnék bemutatni neked. Marc Chagall 1970-es A nagy cirkusz című munkájáról van szó. Chagall nem sorolható be a 20. század egyetlen irányzatába se, de emlékképeket feldolgozó, meseszerű, játékos képei nagy hatással voltak az expresszionistákra és a szürrealistákra. A nagy cirkusz remek példája gyerekrajzokra emlékeztető, de élénk színeivel szemet gyönyörködtető, játékos jeleneteket felsorakoztató életművének. Ahogy Chagall legtöbb festménye, így ez a kép is egy gyermekkori emlékének elemeiből épül fel. Az emlékfoszlányokat újra rendezve, egy új történetet alkotott meg a festő.

A kép előterét a cirkusz pódiuma foglalja el, az alakok közelsége miatt a nézőnek az az érzése, hogy ő is a pódiumon áll. Bal oldalon egy kék, sárga, piros és zöld csíkos ruhában álló bohóc látható. Fején vörös kecskemaszk, amelyen szarvak ékeskednek. Az alak lábát behajlítva kissé balra dől, elhúzódik a többi alaktól, de maszkos fejét társai felé, a kép jobb oldala felé fordítja. Jobb kezével nagyméretű maszkját próbálja fenntartani, bal kezével mintha derekát ölelné át. A pódium jobb oldalán állnak a társulat további tagjai: a piros pöttyös kakas és egy hegedűn játszó bohóc, akinek természetellenesen kicsavarodik a teste. Alsóteste jobb felé fordulva, kifelé indul a képből, míg felsőteste és arca ezzel ellentétesen a kecske maszkos bohóc felé fordul. Háta mögött karjait széttárva fiatal nő látható, melle előtt óriási virágcsokor. A nőtől balra, a kép tengelyén ismét egy bohócsipkás, kék ruhába öltözött alakot láthatunk, aki széttárt karjaival szinte szárnyal a nézőtér felett. Mozdulata meghatározhatatlan. Éppen szaltót ugrik vagy elrepülni készül? A kép bal felső sarkát a nézőközönség foglalja el. A fekete vázlatos vonalakkal megrajzolt férfi és női alakokat szinte csak arcok jelölik, amelyekhez itt-ott kezek társulnak. A nézőközönség felett a kép legmeghökkentőbb eleme repül. Egy oldalára fektetett nagybőgő, amelynek nyaka egy emberi fejben végződik. A kép jobb alsó sarkában az orosz falusi házakra emlékeztető faház rajza tűnik fel, talán Chagall szülőfalujára utal. A művész az alakokat finom, ceruzarajzra hasonlító fekete vonalakkal festette meg, a színek a körvonalakat szinte figyelmen kívül hagyva töltik ki a teret. Néhol átlépik a kontúrokat, néhol csak egy-két folttal, de a körvonalat nem kitöltve érzékeltetik a testeket, formákat, tereket. Az alakok testhelyzetei sokszor kicsavartak, természetellenesek. A teret nem érzékeltetik árnyékok, a színek egységesek, nincs színátmenet sem a képen. A gyermekrajzra emlékeztető stílus, a szabálytalan és esetlegesnek tűnő színfoltok, a természetellenes alakok ellenére mégsem lesz kaotikus, rendezetlen és átgondolatlan a kép. A jelenetet elnézve az érdeklődés mellett nyugalmat, boldogságot érezhetünk. Szinte hallhatjuk a közönség zsivaját és kacaját, a cirkuszi zenészek csinnadrattáját és érzékelhetjük a közönség visszafojtott lélegzetét és feszült csendjét egy-egy mutatványra várva. A nagy cirkusz tehát Marc Chagallra nagyon is jellemző alkotás. Szertelensége, álomszerűsége, sokszor a bizarrba hajló játékos jelenetei a gyermekkorunk naiv és rácsodálkozásokkal teli napjait idézhetik fel bennünk.

 

Néhány gondolat a művészről:

Marc Chagall az Orosz Birodalomban született egy Vityebszk nevű kis faluban, egy kilencgyermekes ortodox zsidó családban nőtt fel. Apja heringkereskedő, anyja eladó volt. Először egy helyi festőművésznél kezdett el festeni, majd Szentpéterváron folytatta tanulmányait. 1910-ig Szentpétervárott élt, de többször hazalátogatott, egy ilyen alkalommal ismerte meg későbbi feleségét, Bella Rosenfeldet, a helybéli ékszerkereskedő lányát. Egy ösztöndíj segítségével 1910 és 1914 között Párizsban tanulhatott, a Montparnasse-n élt, ahol barátságot kötött a költő Guillaume Apollinaire-rel, Ferdinand Léger és Robert Delaunay kubista festőkkel. 1914-ben visszatért Oroszországba, de hazáját 1923-ban végleg elhagyta és Párizsban telepedett le családjával. 1937-ben megkapta a francia állampolgárságot. A német megszállás elől neki is menekülnie kellett, Spanyolországon és Portugálián át Amerikába menekült. 1941 és 1947 között New Yorkban élt. 1944-ben meghalt szeretett felesége, aki igazi múzsája volt. 1946-ban visszatért Európába és Franciaországban telepedett le, itt élt 1985. március 28-án bekövetkezett haláláig.

kép/mű adatai: Marc Chagall: A nagy cirkusz (1970), Albertina, Bécs

Somogyi-Rohonczy Zsófia

 

A narrált kép