A részlegesen és teljesen korlátozó gondnokság részletszabályairól

A  részlegesen és teljesen korlátozó gondnokság részletszabályairól

Ismerkedjünk most meg részletesen a részlegesen és a teljesen korlátozó gondnokság szabályaival végre. De mielőtt ezt megtennénk, megindokolom, hogy miért is foglalkozunk ilyen sokat a gondnokság témájával. Több egyesületi tagot érint a téma, nem csupán az idős korúak közül, hanem egyre több fiatal tagtársat is érint ez a jogintézmény. Így feltétlenül indokoltnak tartom, hogy megismerkedjünk kicsit részletesebben a cselekvőképesség korlátozásának szabályaival.

  1. A cselekvőképességet részlegesen korlátozó gondnokság

“A bíróság cselekvőképességet részlegesen korlátozó gondnokság alá azt a nagykorút helyezi, akinek ügyei viteléhez szükséges belátási képessége – mentális zavara következtében – tartósan vagy időszakonként visszatérően nagymértékben csökkent, és emiatt – egyéni körülményeire, valamint családi és társadalmi kapcsolataira tekintettel – meghatározott ügycsoportban gondnokság alá helyezése indokolt.” Ptk 2:19. §  (2) bekezdés

A törvényi definíciót rögtön követik a garanciális szabályok, melyek az érintett méltóságának védelmét hivatottak szolgálni:

“A cselekvőképességet részlegesen korlátozó ítéletben a bíróságnak meg kell határoznia azokat a személyi, illetve vagyoni jellegű ügycsoportokat, amelyekben a cselekvőképességet korlátozza.

(4) A cselekvőképesség részlegesen sem korlátozható, ha az érintett személy jogainak védelme a cselekvőképességet nem érintő más módon biztosítható.”

A (3) bekezdés a bírók számára írja elő azon kötelezettséget, miszerint tételesen meg kell határozniuk azon ügycsoportokat, melyekre korlátozást írnak elő. Ahogy fentebb említettem, a törvény annyira egyedinek tart minden esetet, hogy még példálózó felsorolást sem tartalmaz az ügycsoportok tekintetében. A bírónak tehát egyénre szabottan kell meghatároznia, hol látja indokoltnak a korlátozást, és ezt meg is kell indokolnia. Mivel minden egyén és helyzet egyedi, erre a sokféleségre is válaszolni kíván a törvényhozó úgy, hogy ahol nincs rá szükség, ott nem korlátoz. Amikor a felnőtt személynek nincsen vagyona, semmi szükség arra, hogy vagyonkezelése tekintetében gondnokság alá kerüljön, hiszen az nincsen neki. Ugyanakkor ha az érintett személy mondjuk pl örökölni fog a szüleitől egy lakást, akkor máris lesz vagyona, és erre már előre érdemes “felkészülni.”

Az is a szabályozás szellemiségéből következik, hogy a cselekvőképességében részlegesen korlátozott személy minden olyan ügyben önállóan tehet érvényes jognyilatkozatot, amely nem tartozik abba az ügycsoportba, amelyben cselekvőképességét a bíróság korlátozta.

Egyéb ügyekben a gondnok hozzájárulása szükséges. Ezek azok az ügyek, melyek a bíróság ítéletében meghatározott ügycsoportokba tartoznak. Ugyanakkor itt is találkozunk alkivételekkel, mert az ítéletben meghatározott ügycsoportokban is eljárhat egyedül a cselekvőképességében részlegesen korlátozott személy, ha szokásos mértékű ajándékozásról, a mindennapi élet szokásos ügyleteiről van szó, illetve ha a gondnokság alatt álló csak előnyt szerez stb. Ha vitás ügy merül fel a gondnok és gondnokoltja között, a gyámhatóság dönt az ügyben.

A gondnok csak abban az esetben járhat el önállóan, a gondnokolt hozzájárulása nélkül, ha azonnali intézkedés szükséges a gondnokolt érdekeinek védelme vagy károsodástól való megóvása céljából.

A bíróság a személy cselekvőképességét teljesen is korlátozhatja, de ez csak afféle végső megoldás, un. ultima ratio a törvényben. Lássuk a törvénny szövegét is:

A definíció: “A bíróság cselekvőképességet teljesen korlátozó gondnokság alá azt a nagykorút helyezi, akinek az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége – mentális zavara következtében – tartósan, teljeskörűen hiányzik, és emiatt – egyéni körülményeire, valamint családi és társadalmi kapcsolataira tekintettel – gondnokság alá helyezése indokolt.”

A törvény itt is figyelmet szentel az egyén élethelyzetében lévő különbségeknek. Előfordulhat olyan helyzet, hogy ugyan megállapítható volna orvosilag a teljes korlátozás indokoltsága, az érintett mégsem kerül semmiféle cselekvőképességet kizáró intézkedés alá, mert pl. nem rendelkezik vagyonnal, nincsen számottevő jövedelme, biztonságban érzi magát a családja körében, Így nincsen olyan “veszélyhelyzet”, mely indokolná a gondnokság alá helyezést. Gondoljunk pl egy nagyon idős nénire, akinek nincsen vagyona, nincsen jelentős nyugdíja, a családja ellátja, ápolja, szeretettel veszi körül, ugyanakkor a néni súlyos demenciában szenved. Ebben az esetben a családi háttér kompenzálja a de facto, vagyis a tényleges cselekvőképtelenséget, így nincsen szükség de iure, azaz jogilag is kivitelezett cselekvőképtelenné nyilvánításra, hiszen egyébként sincsen túl sok védendő jogi érdek, ami veszélyben foroghatna. A néni nem veszítheti el nem létező vagyonát, ellátása biztosított, és mivel a családja szereti, védi, ezért személyiségi jogai nincsenek veszélyben. Ugyanakkor a családnak feltétlenül ügyelnie kell arra, hogy a néni ne kerülhessen “csodaszereket hitelszerződés aláírásával együtt kínáló csalók” hálójába vagy valamiféle piramis-szerű játékba, mivel esetleg csekélyke jövedelmének egy része bánhatja, bár ha ez nem tétel a családnak, akkor ez sem gond.

Ahogy említettem, a cselekvőképesség teljes korlátozása csak egy végső megoldás a bíróság kezében, a bíróság a cselekvőképességet abban az esetben korlátozhatja teljesen, ha az érintett személy jogainak védelme a cselekvőképességet nem érintő módon vagy a cselekvőképesség részleges korlátozásával nem biztosítható.

A cselekvőképtelen személy helyett gondnoka jár el, kivételt jelentenek ez alól a mindennapi élet szükségleteit kielégítő csekély jelentőségű, tömegesen előforduló ügyletek. Lásd: vásárlás a közértben. Ahogy a 14 éven aluli cselekvőképtelen kiskorú is vásárolhat a boltban, úgy a teljesen korlátozó gondnokság alatt álló személy is vásárolhat.

A teljes korlátozás alatt álló személy véleményét és kívánságát ugyanakkor szintén figyelembe kell vennie a gondnoknak lehetőség szerint.

Ezzel be is fejeztük a cselekvőképesség korlátozásával járó „jogvédelmi intézkedések” szabályainak ismertetését, hátra van még a cselekvőképességet nem érintő támogató intézkedések bemutatása, melyekre a következő számban kerül sor, viszont a gondnokság témakörében adós vagyok még annak megválaszolásával, hogy ki lehet gondnok.

Gondnok bárki lehet, aki cselekvőképes, és vállalja a gondnokságot, de akit a gondnokolt nem szeretne gondnokául, vagy érdekellentétben áll a gondnokolttal, az nem lesz gondnok. Ismég egy szabály, ahol a gondnokolt véleménye nagyon is számít, és ez is egy garancia arra, hogy a gondnokság a gondnokolt érdekeit szolgálja. Ugyanígy, elsősorban azt a személyt kell gondnokul kijelölni, akit a gondnokolt szeretne vagy korábban megjelölt. Ugyanakkor, ha ez nem lehetséges, akkor a házastársat vagy a szülőt jelölik ki tipikusan, esetleg egyéb rokont. Ha senki alkalmas személyt nem találnak, akkor rendelik ki a hivatásos gondnokot.

Arra is van lehetőség, hogy többes gondnokrendelés történjék, azaz egy személynek több gondnoka is legyen. Ilyenkor a gondnokok mindketten eljárhatnak önállóan is, ami nagyon praktikus lehet, hiszen két személy között oszlanak meg a gondnoksággal járó feladatok. Ilyenkor lehetőség van arra is, hogy a bíróság ossze el a gondnokok feladatait, de ez nem feltétlenül szükséges, csak akkor történik, ha a gondnokok ezt szeretnék.

dr. Ozvári-Lukács Réka