Ingyenes tankönyvek az iskolában

A látássérült gyermekeknek ingyenesen jár a tankönyv. Mondhatnánk, hogy ez nagy kedvezmény, ugyanakkor felmenő rendszerben lassan már mindenkinek ingyenesen fog járni. Az érintett szülők viszont mégis azt mondják, hogy az integráltan tanuló látássérült diákokat nehéz helyzetbe hozhatja szeptembertől egy rendelkezés. Miért is?

Lássuk, mit ír a jogszabály: a nemzeti köznevelés tankönyvellátásáról szóló 2013. évi CCXXXII. törvény 4.§ (1) bekezdése a következőket mondja ki:

„4. § (1) A költségvetésről szóló törvényben kell meghatározni
a) az Nkt. 46. § (5) bekezdésben meghatározott, valamint
b) az Nkt. 7. § (1) bekezdés c)-d) pontjában meghatározott, négy vagy öt évfolyammal működő középiskolákban, valamint az Nkt. 7. § (1) bekezdés e) pontja szerinti szakiskolában alkalmazott tankönyvek iskolai beszerzéséhez biztosított állami támogatás fedezetét.”

Nézzük meg, hogy mit is jelent ez a törvényhely „magyarul”, tehát keressük ki a kereszthivatkozást, mely a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvényre utal. Továbbiakban köznevelési törvényként hivatkozunk majd rá.

E törvény 46.§ (5) bekezdése kimondja, hogy „(5) Az elsőtől a nyolcadik évfolyamig, továbbá a nemzetiségi nevelés-oktatásban és a gyógypedagógiai nevelés-oktatásban az állam biztosítja, hogy a tanuló számára a tankönyvek térítésmentesen álljanak rendelkezésre.„
A másik kereszthivatkozás pedig a gimnáziumra és a szakgimnáziumra utal.

Mint láttuk, lassan a tankönyv mindenki számára a közoktatásban ingyenes, ugyanakkor a jogalkotó sajnos a költségvetési törvény megalkotásakor nem volt tudatában annak, hogy a Braille tankönyvek előállítása – különösen a legelső előállítás – sokkal költségigényesebb, mint egy síkírásos tankönyvé, így most az érintett szülők egy része épp – egyikük elmondása szerint – rágja a körmét, hogy ki fogja és miből finanszírozni az olykor több százezer forintra rúgó tankönyvszámlát integráltan tanuló látássérültek esetében a nagy ingyenesség közepette.

Reméljük, amire szükséges, a gyakorlat megoldja a problémájukat, és a látássérülteknek is ingyenesen és időben lesz tankönyvük. A Braille tankönyvek első példányának előállítása ugyanis sokkal költségesebb, mint a további példányoké ugyanabból a könyvből, de egy Braille könyv többedik példányának előállítása is drágább, mint egy síkírásos tankönyv ára. A költségvetési összegek tankönyvhöz rendelésénél ezekre a tényekre a jogalkotó nem volt maradéktalanul tekintettel. Az érintett szülők aláírásokat is gyűjtenek tudomásunk szerint a probléma orvoslása végett.

Már csak azért is felháborító ez a visszásság, mert a látássérült tanulók számára egyéb esetekben is ingyenes a tankönyv. Térjünk vissza ugyanis a legelsőnek idézett a nemzeti köznevelés tankönyvellátásáról szóló 2013. évi CCXXXII. törvény további vizsgálatához. Olvassuk tovább ott, ahol abbahagytuk, a 4.§ (1) bekezdést ugye már olvastuk korábban:

„4.§(2) Az (1) bekezdés a) pontjában az Nkt. szerinti felmenő rendszerben bevezetésre kerülő ingyenes iskolai tankönyvellátással nem érintett iskolai évfolyamokon, továbbá az (1) bekezdés b) pontja tekintetében az iskolai tankönyvrendelésnek biztosítania kell, hogy – az iskolától történő tankönyvkölcsönzés, napköziben, tanulószobában elhelyezett tankönyvek igénybevétele, használt tankönyvek biztosítása, illetve tankönyvek megvásárlásához nyújtott pénzbeli támogatás útján – a nappali rendszerű iskolai oktatásban részt vevő minden olyan tanuló részére, aki

a) tartósan beteg,
b) a szakértői bizottság szakértői véleménye alapján mozgásszervi, érzékszervi, értelmi vagy beszédfogyatékos, több fogyatékosság együttes előfordulása esetén halmozottan fogyatékos, autizmus spektrum zavarral vagy egyéb pszichés fejlődési zavarral (súlyos tanulási, figyelem- vagy magatartásszabályozási zavarral) küzd,
c) három vagy több kiskorú, illetve eltartott gyermeket nevelő családban él,
d) nagykorú és saját jogán iskoláztatási támogatásra jogosult,
e) rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben részesül, vagy
f) a gyermekvédelmi gondoskodás keretében nevelésbe vett vagy utógondozói ellátásban részesül
a tankönyvek ingyenesen álljanak rendelkezésre (a továbbiakban: normatív kedvezmény). „

Látjuk tehát, hogy igen sok kedvezmény érvényesül a tankönyvellátásban, mely alapvetően jó dolog, ugyanakkor abban az esetben, amennyiben a tanuló látássérülése olyan mértékű, hogy síkírás olvasására és írására nem képes, a tankönyvrendelés és tankönyvellátás kérdése némileg bonyolultabb, és igényelne az előállítás munka és költségigénye miatt még több speciális törődést.

A jogalkotó pozitív szándéka egyébként tetten érhető e területen, mivel a tankönyvvé, pedagógus-kézikönyvvé nyilvánítás, a tankönyvtámogatás, valamint az iskolai tankönyvellátás rendjéről szóló 17/2014. (III.13) EMMI rendelet 18§ (3) bekezdése kimondja, hogy

„A tankönyvjegyzékre kerülés feltétele, hogy a kérelmező vállalja
a) a tankönyv, valamint a digitális tananyag elektronikus úton történő átadását a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége részére, annak megkeresésére,”

Ugyanezen törvény továbbiakban pedig így folytatja a vakok tankönyvellátásában releváns rendelkezéseket:

„31. § (1) A vak és gyengénlátó tanulókkal foglalkozó iskola igazgatója az iskolai tankönyvellátást vagy annak egy részét
a) a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége (a továbbiakban: Szövetség),
b) a Vakok Óvodája, Általános Iskolája, Speciális Szakiskolája, Egységes Módszertani Intézménye, Diákotthona és Gyermekotthona,
c) általános iskolai oktatásban részesülő tanulók esetén a Vakok Óvodája, Általános Iskolája, Speciális Szakiskolája, Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézménye, Kollégiuma és Gyermekotthona
[az a)-c) pontban foglaltak a továbbiakban együtt: közreműködők] bevonásával is megszervezheti, figyelemmel az R. 8. §-ára.”

A gyakorlatban ezek alapján a tankönyvrendelés úgy néz ki, hogy a Vakok Óvodája, Általános Iskolája, Speciális Szakiskolája Az általános iskolákban integráltan tanulóknak adaptálja, szerkeszti a tankönyveit, munkafüzeteit. Tehát az igényelt munkafüzeteket is, sőt egyéb segédkönyveket is ők készítik el. A középiskolások tankönyvellátását a MVGYOSZ végzi.

Az iskolák jelzik egy listán, hogy milyen tankönyvet, munkafüzetet, segédkönyvet kérnek az integrált tanulók számára. Ezt szakemberek “átírják”, s egyben adaptálják is, vagyis a képeket, ábrákat is “elmagyarázzák” szövegesen. A diagrammok “átírása” attól függ, hogy mennyire magyarázható szövegesen. A táblázatokat teljes mértékben megjelenítik, természetesen nem a “látó” formában, hanem a Braille-írás sajátosságainak megfelelően. A lehető legtöbb információ kerül bele a tankönyvekbe, munkafüzetekbe. A tankönyveket az adott szakot tanító tanárok írják át, tehát nem lehetséges, hogy szakmailag pontatlan, vagy nem megfelelő lenne az adaptálása egy könyvnek, munkafüzetnek. A munkafüzeteket természetesen Braille-ben nem lehet “kitöltősre” elkészíteni, a feladatokat külön lapon kell megoldaniuk, ez adódik a Braille írás természetéből. Forrás: http://www.vgyke.com/hir/a-latasserult-gyermekek-megkaptak-a-tankonyveket-2/

A jogalkotó javára legyen írva szintén az a tény is, hogy legalább bizonyos szinten próbálnak szankciókat is beépíteni a szabályozásba, amivel arra törekszenek, hogy ez a tankönyvellátási rendszer jól működjön. a legutóbb idézett jogszabályi § ugyanis a következőképpen folytatódik:

„(2) Ha a vak és gyengénlátó tanulókkal foglalkozó iskola a közreműködőket kéri az iskolai tankönyvellátás megszervezéséhez, a tankönyvrendelést a közreműködőknek kell megküldeni. A közreműködőhöz beérkező tankönyvrendelések összesítése alapján a közreműködő megkeresi az érintett kiadót, hogy a kívánt tankönyvet elektronikus úton bocsássa a Szövetség rendelkezésére. Pontosan meg kell határoznia, hogy a kért tankönyvet melyik iskolába, hány példányban kívánják megküldeni. A kiadó a megkeresést tíz napon belül ingyenesen köteles teljesíteni.

(3) Ha a kiadó a megkeresésnek nem vagy késve tesz eleget, a közreműködő írásos tájékoztatása alapján a tankönyvet a hivatal törli a tankönyvjegyzékből. A közreműködő írásos tájékoztatásához csatolja az adott tankönyv kiadójának küldött megkeresésének másolatát. A közreműködők az elektronikus úton megküldött tankönyveket a vak és gyengénlátó tanulók részére alkalmazható formára átdolgozzák, és a beérkezéstől számított hatvan napon belül megküldik az iskoláknak. Az előállított tankönyveket sorszámmal kell ellátni. A közreműködők az előállított és az iskoláknak megküldött tankönyvekről nyilvántartást vezetnek.

(4) A (3) bekezdés szerinti nyilvántartást oly módon kell elkészíteni, hogy abból meg lehessen állapítani, melyik iskolának hány darab és milyen sorszámú könyvet küldtek meg.”

A kérdés költői, de a jogszabályi rendelkezéseket olvasva felmerült bennem a kérdés, hogy hány tankönyvjegyzékből történt törlésre került már sor, és ha ilyen nem történt, akkor mindig határidőben teljesítettek-e a kiadók?

A szabályozás további gyenge pontja, hogy mi történik akkor, ha az integráló iskolák késnek a tankönyvrendeléssel? Egy átlagos gyermek tankönyveit június végén rendelik az iskolák, míg egy Braille-tankönyvet már a tél végén, legkésőbb tavasszal meg kell rendelni ahhoz, hogy az a tankönyv biztosan készen legyen tanévkezdésre. Ha egy integráló iskola erre nem figyel fokozottan, akkor sajnos valószínűleg a látássérült diák késve kap könyveket, ugyanakkor erre vonatkozólag semmiféle szankciót nem találtam.

Idézek még egy rendelkezést a látássérült diákok tankönyvellátásával kapcsolatban, mely lényeges lehet. Erre a jogszabályhelyre történik utalás fentebb is már. A nemzeti köznevelés tankönyvellátásáról szóló 2013. évi CCXXXII. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról, valamint a tankönyvellátásban közreműködők kijelöléséről szóló 501/2013. (XII. 29.) Korm. rendelet 8. § -áról van szó, mely így rendelkezik:

„8.§ (1) A vak és gyengénlátó tanulókat nevelő-oktató iskola igazgatója az iskolai tankönyvellátást vagy annak egy részét a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége (a továbbiakban: Szövetség) közreműködésével is megszervezheti. Ha az iskola a Szövetség közreműködését kéri az iskolai tankönyvellátás megszervezéséhez, a tankönyvrendelést a Szövetségnek kell megküldeni.

(2) A Szövetség az általa megküldött tankönyvekért kizárólag az előállítással összefüggő költségei – általános forgalmi adóval megnövelt – összegének a megtérítésére tarthat igényt az iskolával szemben.

(3) A tankönyv kiadója jogosult ellenőrizni, hogy a Szövetség részére megküldött tankönyvet kizárólag a vak és gyengénlátó tanulók iskolai tankönyvellátására – beleértve az iskolai könyvtári ellátást is – használták-e fel.”

A kiterjedt jogi szabályozás ellenére a tankönyvellátás nem, vagy nem mindig működik zökkenőmentesen az általam ismert látássérült gyermeket nevelő szülők beszámolója szerint, de talán a releváns jogszabályhelyek idézése és összegyűjtése segíthet a könnyebb eligazodásban az ő számukra is, még akkor is, ha ezzel nem sikerül önmagában megoldani a fennálló problémákat.

A látássérült gyermek, mint a sajátos nevelési igényű gyermekek egyik csoportja és egyéb értelmező rendelkezések

A köznevelési törvény a sajátos nevelési igényű gyermek fogalma alá sorolja a látássérült gyermekeket. Lássuk a törvényi definíciót szó szerint:

„sajátos nevelési igényű gyermek, tanuló: az a különleges bánásmódot igénylő gyermek, tanuló, aki a szakértői bizottság szakértői véleménye alapján mozgásszervi, érzékszervi (látási, hallási), értelmi vagy beszédfogyatékos, több fogyatékosság együttes előfordulása esetén halmozottan fogyatékos, autizmus spektrum zavarral vagy egyéb pszichés fejlődési zavarral (súlyos tanulási, figyelem- vagy magatartásszabályozási zavarral) küzd.”

Az értelmező rendelkezések között találunk még számunkra fontos fogalmat:

„együttnevelést segítő pedagógus: az utazó gyógypedagógusi, utazó konduktori hálózat által foglalkoztatott gyógypedagógus, konduktor, továbbá a sajátos nevelési igényű gyermek, tanuló – közös vagy részben közös – nevelésében és oktatásában részt vevő óvoda és iskola által, a sajátos nevelési igényű gyermek, tanuló óvodai nevelése, tanuló iskolai nevelés-oktatása érdekében foglalkoztatott gyógypedagógus, konduktor.”

A törvény a köznevelés kiemelt feladataként említi a sajátos nevelési igényű gyermekek speciális igényeinek figyelembe vételének alapelvét többek között, és azt, hogy a végcél a társadalmi beilleszkedés.

„3.§ (6) A köznevelés kiemelt feladata az iskolát megelőző kisgyermekkori fejlesztés, továbbá a sajátos nevelési igényű és a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő gyermekek, tanulók speciális igényeinek figyelembevétele, egyéni képességeikhez igazodó, legeredményesebb fejlődésük elősegítése, a minél teljesebb társadalmi beilleszkedés lehetőségeinek megteremtése.”

Pedagógiai szakszolgálat speciálisan látássérült gyermekek számára

A pedagógiai szakszolgálati intézmények működéséről szóló 15/2013. (II. 26.) EMMI rendelet is jelentős hatással van a látássérült gyermekek életére. Sok fontos rendelkezést tartalmaz. A látássérült gyermekeket – ahogy több más fogyatékossági típust is – kiemeli a többi sajátos nevelési igényű gyermek közül, és országos illetékességű szakértői bizottságot létesít a látás vizsgálatára.

„A mozgásszervi, valamint az érzékszervi (a látási, a hallási) fogyatékosság megállapítására vagy kizárására irányuló vizsgálat közvetlenül is kérhető, illetve kezdeményezhető az országos szakértői bizottságnál.”

Ez az intézmény a „látásvizsgáló”, mely ingyenes szolgáltatásokkal várja a szülőket. A szülők maguk is fordulhatnak gyanú esetén közvetlenül hozzájuk, de sok más, a gyermekkel kapcsolatba kerülő személy is kérheti a vizsgálatot. Fenti intézmény több átnevezésen esett át, most Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat Látásvizsgáló, Gyógypedagógiai Tanácsadó, Korai Fejlesztő,Oktató és Gondozó Tagintézménye nevet viseli, és az átnevezések ellenére is jó ideje a www.latasvizsgalo.hu domaint birtokolják.

0-16 éves korig fogadják a látássérült – érzékszervi fogyatékos gyermekeket és fiatalokat. Komplex vizsgálat és a szülővel való megbeszélés alapján javasolna korai fejlesztést, óvodát, iskolát.

Fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy a szülő is kezdeményezheti a vizsgálatot, és sajnos az orvosok nem mindig hívják fel ennek a jelentőségére a szülők figyelmét,így előfordulhat, hogy például a látótérkiesés csak az iskolában derül ki, pedig korai látásfejlesztéssel korrigálható lett volna. (Koraszülöttek esetén például ROP II. felett javasolt felkeresni a látásvizsgálót.)

Elérhetőségeik: 1146 Budapest, Ajtósi Dürer sor 39. info@latasvizsgalo.hu

Korai fejlesztés

Kérdésként merülhet fel a laikus érdeklődőben, hogy mit takar a korai fejlesztés fogalma. Erről a 15/2013. (II. 26.) EMMI rendelet rendelkezik, mely a pedagógiai szakszolgálati intézmények működéséről címet viseli. A 4.§-tól kezdődnek a releváns rendelkezések, melyeket kivonatosan ismertetünk. A korai fejlesztés és gondozás megkezdésére a szakértői bizottság tesz javaslatot.

Érdekes, és sok szülő ellenállását kiváltó rendelkezés, hogy:

„A szakértői bizottság a tizennyolc hónapnál fiatalabb gyermek esetében szakértői véleményét a gyermek külön vizsgálata nélkül, a neonatológia, csecsemő és gyermek fül-orr-gégegyógyászat, audiológia, szemész, ortopédia és traumatológia, gyermek- és ifjúságpszichiátria, fizikális medicina és rehabilitációs orvoslás, orvosi rehabilitáció csecsemő- és gyermekgyógyászat szakterületen, illetve gyermek-neurológia szakorvos által felállított diagnosztikai vélemény és terápiás javaslat alapján is elkészítheti.”

A rendelkezés már csak azért is „érdekes”, mert a bizottság úgy mondhat véleményt egy gyermekről, hogy a gyermeket nem is látta. Sok szülő, és mi is úgy gondoljuk, hogy attól, hogy egy gyermek még nagyon fiatal, még ne döntsünk nélküle a sorsáról. Már csak azért sem az elvi megfontolásokon kívül, mert létezhet az az eset, amikor egy nagyon kedvezőtlen diagnózisokkal rendelkező gyermek a valóságban sokkal kedvezőbb állapotban van, mint ahogy a papírjaiból kitűnik. Sajnos viszont a jogszabályokhoz kell mindenkinek alkalmazkodnia, úgyhogy jobb is, ha tovább olvassuk a 4.§ további lényeges bekezdéseit:

„(3) Ha a gyermek bölcsődei nevelésben, gyermekotthoni ellátásban, fogyatékosok nappali intézményében, fogyatékosok ápoló-gondozó bentlakásos intézményében intézményi ellátásban részesül, a korai fejlesztést és gondozást – amennyiben a feladat ellátásához szükséges feltételek biztosítottak – az intézményben kell ellátni. A pedagógiai szakszolgálati intézmény a tanácsadást a szülőn kívül a feladatellátási hely adott gyermekkel foglalkozó szakalkalmazottal részére is biztosítja.

(4) Ha a gyermek harmadik életévét betöltötte, akkor vehet részt korai fejlesztésben és gondozásban, ha a szakértői bizottság szakértő véleménye alapján nem kapcsolódhat be az óvodai nevelésbe.

(5) A korai fejlesztés és gondozás egyéni foglalkozás, vagy legfeljebb hat gyermekből álló csoportfoglalkozás keretében valósítható meg.

(6) A korai fejlesztés és gondozás keretében a gyermek állapotának, szükségleteinek, valamint a család terhelhetőségének függvényében a fejlesztési feladatok végrehajtásának időkerete
a) 0-3 éves kor között: legalább heti egy, legfeljebb heti négy óra,
b) 3-5 éves kor között legalább heti kettő, legfeljebb heti öt óra.

(7) A heti időkeretet a szakértői bizottság állapítja meg. Az időkeretet a fejlesztést ellátó szakember a szakértői bizottság írásbeli egyetértésével módosíthatja.
A fejlesztés a gyermek állapota alapján egyéni, vagy csoportfoglalkozáson, illetve vegyesen – egyéni és csoportfoglalkozáson – is történhet.
(7a) Intenzív ellátás a gyermek – a szülő gondozásba történő aktív bevonásával megvalósított – összefüggő, bentlakásos korai fejlesztése és gondozása, amelynek időtartama legalább egy, legfeljebb három hét. A (6) bekezdésben meghatározott időkeret teljesítése szempontjából egy hét intenzív ellátás hat hét általános szabályok szerinti fejlesztésnek felel meg. A bentlakás feltételeit a gyermek és a szülő számára az intenzív ellátást végző intézmény biztosítja.

(Megjegyezzük, hogy ez egy hiánypótló rendelkezés olyan sérült fejlesztésre szoruló gyermekek esetében, akik nagyon nehezen tudják csak megközelíteni – mert az ország egy távoli pontján laknak, vagy egyéb okból – nem tudnak hetente vagy akár heti több alkalommal is fejlesztésre járni.)

(8) Ha a korai fejlesztés és gondozás igénybevétele a pedagógiai szakszolgálati intézményben nem oldható meg, a gyermek fejlesztésére
a) otthoni ellátás keretében vagy
b) a pedagógiai szakszolgálati intézmény fenntartójával infrastruktúra-használatra vonatkozó szerződést kötött intézményben kerül sor.

(9) Otthoni ellátás vagy a pedagógiai szakszolgálati intézmény fenntartójával infrastruktúra- használatra vonatkozó szerződést kötött intézményben történő ellátás esetén az (6) bekezdésben meghatározott időkeretet – a szülő egyetértésével és a gondozásba történő bevonásával – a fejlesztési év átlagában kell teljesíteni.

5. § (1) A korai fejlesztés és gondozás feladatait a szakértői bizottság szakértői véleménye alapján, a gyermeket ellátó fejlesztő szakemberek által kidolgozott egyéni fejlesztési tervben foglaltak szerint kell végezni. A fejlesztési tervet a szülővel ismertetni kell. A fejlesztési tervet legalább kettő, legfeljebb tizenkettő hónapra kell elkészíteni, időtartamát a fejlesztést ellátó szakember határozza meg a gyermek életkorának, diagnózisának függvényében.”

Néhány szó a látássérülteket oktató speciális intézményekről és azok egyéb szolgáltatásairól

Említettük a tankönyvellátás kérdéseinek taglalásakor a látássérült gyermekeket oktató speciális iskolákat. Ők nem csupán oktatási intézményként működnek, hanem pedagógiai szakmai szolgáltatásokat is nyújtanak. Segítséget nyújtanak mind a látássérült gyermeket nevelő szülőknek, mind az integráló iskola pedagógusainak. Szolgáltatásaikat az országos látásvizsgáló szakértői bizottság szakvéleménye alapján lehet igénybe venni. Arról, hogy pontosan milyen segítséget tudnak nyújtani, érdemes őket felkeresni, de a repertoárban szerepel utazó tanári szolgálat, iskolaelőkészítő foglalkozások és konzultáció az integráló pedagógusokkal. Nem témánk, de a felsőoktatásban tanulóknak is nyújtanak segítséget akár. A következőkben e szolgáltatások jogszabályi hátterét tekintjük át többek között.

A köznevelési törvény 20§ -ban nevesített egységes gyógypedagógiai, konduktív pedagógiai módszertani intézmény (a továbbiakban: EGYMI). látja el legújabban ezeket a feladatokat.

Ugyanezen § (9) bekezdése definiálja is az EGYMI fogalmát.

„(9) EGYMI a sajátos nevelési igényű gyermekek, tanulók többi gyermekkel, tanulóval együtt történő nevelésének, oktatásának segítése céljából hozható létre. Az intézmény keretén belül működnie kell kizárólag sajátos nevelési igényű gyermekeket, tanulókat ellátó óvodai, általános iskolai, fejlesztő nevelés-oktatást végző iskolai vagy középfokú iskolai feladatot ellátó intézményegységnek, továbbá utazó gyógypedagógusi, utazó konduktori hálózatnak vagy – az országos és megyei szakértői bizottsági feladatok kivételével – pedagógiai szakszolgálati feladatokat ellátó intézményegységnek. Az EGYMI elláthatja továbbá a családsegítő szolgálat, az iskola-egészségügyi ellátás és a gyógypedagógiai, konduktív pedagógiai eszközök és segédanyagok kölcsönzésének feladatait, valamint kollégiumot működtethet. Az EGYMI-ben ellátott feladatokra – a családsegítő szolgálat, az iskola-egészségügyi ellátás és a gyógypedagógiai, konduktív pedagógiai eszközök és segédanyagok kölcsönzése kivételével – külön-külön szervezeti és szakmai tekintetben önálló intézményegységeket kell létrehozni.”

Ezek tipikusan a látássérültek speciális iskolái mellett – azokon belül – szerveződtek, és partnerintézményeik segítségével látják el feladatukat. Ilyen partnerintézmények az ország több megyéjében léteznek, így a fővárostól távolabb élők helyzete is könnyebbé válik.

A köznevelési törvény rendelkezései között meghatározza a sajátos nevelési igényű gyermekek speciális iskoláinak fogalmát:

„15. § (1)A gyógypedagógiai, konduktív pedagógiai nevelési-oktatási intézmény a kizárólag sajátos nevelési igényű gyermekeket, tanulókat ellátó nevelési-oktatási intézmény, amely a szakértői bizottság véleménye alapján vehető igénybe. A gyógypedagógiai, konduktív pedagógiai nevelési-oktatási intézmény fejlesztő nevelést-oktatást végző iskolaként működik, ha kizárólag súlyos és halmozottan fogyatékos gyermekeket lát el.”

A gyakorlatban hazánkban a látássérültek tekintetében ezek az intézmények a következők:

A halmozottan sérült gyermekek ellátásában részt vesz még:

Vakok Batthyány László Római Katolikus Gyermekotthona, Óvoda, Általános iskola 1125 Budapest, Mátyás király u. 29.

Kedvezmények, mentességek a közoktatásban

A közoktatási törvényt olvasva viszonylag sok kedvezményre bukkanhatunk eltérő joghelyeken, melyekkel a tanulók élhetnek.

„6.§ (4) A középiskola elvégzését közvetlenül követő érettségi vizsgaidőszakban az érettségi vizsgák megkezdésének feltétele ötven óra közösségi szolgálat elvégzésének igazolása, kivéve

b) azon sajátos nevelési igényű tanulókat, akiket a szakértői bizottság javaslata alapján a közösségi szolgálat alól az igazgató határozatban mentesített.”

Azt gondolom, hogy minden kedvezménynek lehet létjogosultsága, különösen akkor, ha ennyire általánosságban beszélünk a sajátos nevelési igényű gyermekekről. Ugyanakkor azt is gondolom, hogy amennyiben a látássérült tanuló képes lenne ellátni ezt a feladatot, akkor akár egy jó tapasztalat is lehet számára a közösségi szolgálat ellátása.

Ugyanígy nem pártoljuk a látássérült tanulók tantárgyak alóli felmentésének lehetőségét, tudva, hogy mindig vannak olyan speciális helyzetek, melyek a felmentést indokolhatják egyéni esetekben. A nagyon sok „kivételezés” a tapasztalatok szerint nem kifizetődő, mert általában az élet sem „kivételez” senkivel. A készségtárgyak, a testnevelés mind adaptálhatóak teljesen vakok számára is, ezek gyakorlati megvalósításáról több tanulmány is olvasható az interneten. A matematika, az idegen nyelvek vagy a számítástechnika alóli felmentés pedig még inkább vétek álláspontunk szerint.

De lássuk azért a lehetőségeket, melyeket a köznevelési törvény ír le:

55. § (1)Az igazgató a gyakorlati képzés kivételével a tanulót kérelmére – kiskorú tanuló esetében a szülő kérelmére – felmentheti az iskolai kötelező tanórai foglalkozásokon való részvétel alól, ha a tanuló egyéni adottságai, sajátos nevelési igénye, továbbá sajátos helyzete ezt indokolttá teszi. Az igazgató a tanulót kérelmére mentesítheti a készségtárgyak tanulása alól, ha azt egyéni adottsága vagy sajátos helyzete indokolttá teszi. Az igazgató az általános iskolában a tizenhat óra előtt megszervezett egyéb foglalkozás alól a szülő kérelmére felmenti a tanulót, ha másik köznevelési intézménnyel is tanulói jogviszonyban vagy vendégtanulói jogviszonyban áll, az ott szervezett tanórai és egyéb foglalkozásokon történő részvétel érdekében, egyéb esetekben – kivéve, ha az intézmény e törvény rendelkezéseinek megfelelően egész napos iskolaként működik – felmentheti.

56. §(1) A tanulót, ha egyéni adottsága, fejlettsége szükségessé teszi, a szakértői bizottság véleménye alapján az igazgató mentesíti
a) az érdemjegyekkel és osztályzatokkal történő értékelés és minősítés alól, és ehelyett szöveges értékelés és minősítés alkalmazását írja elő,
b) a gyakorlati képzés kivételével egyes tantárgyakból, tantárgyrészekből az értékelés és a minősítés alól.
(2) Az érettségi vizsgán az (1) bekezdés b) pont szerinti tantárgyak helyett a tanuló – a vizsgaszabályzatban meghatározottak szerint – másik tantárgyat választhat.”
(Az érettségi vizsgákról egyebekben egy későbbi írásban lesz szó!)

Talán egyetlen eset, amikor vétek nem élni a kedvezményekkel az a felvételik esete, mert az ugye nagyon fontos és nehezen ismételhető. Szintén a köznevelési törvény szabályozza e kérdéskört:

„51.§ (5) A sajátos nevelési igényű és a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő tanuló részére a felvételi vizsgán indokolt esetben biztosítani kell a hosszabb felkészülési időt, az írásbeli vagy szóbeli felmérésen biztosítani kell az iskolai tanulmányai során általa használt, megszokott eszközöket, a vizsga szervezésével alkalmazkodni kell az adottságaihoz.”

A fejlesztések kihasználását szintén maximálisan pártoljuk. Erre a köznevelési törvény lehetőséget is ad az inkluzívan nevelt gyermekek számára is:

„8.§ (3) … A fenntartó az óvodában heti tizenegy órás időkeretben köteles megszervezni a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő gyermekek fejlesztő, valamint a sajátos nevelési igényű gyermekek egészségügyi, pedagógiai célú habilitációs, rehabilitációs foglalkoztatását.”

„56/A. §A beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő gyermekek, tanulók a szakértői bizottság szakértői véleménye alapján fejlesztő foglalkoztatásban és az e törvényben, továbbá jogszabályban meghatározott kedvezményekben részesülnek.”

A fejlesztést az általános iskolás gyermekek is megkaphatják szükségletüknek megfelelően tehát. Jó tudni, hogy nem csak a látássérüléssel közvetlenül összefüggő területek fejlesztése lehetséges, hanem egyéb logopédiai,mozgásos stb. fejlesztés is lehetséges a gyermek igényeinek megfelelően ebben az időtartamban. A gyermek ezekben a plusz órákban tanulja a gyakorlatban például a Braille-írást is.

Személyes véleményünk, hogy minden látássérült gyermek tanulja meg a Braille-írást, abban az esetben is, ha maradék látása lehetővé teszi a síkírás olvasását. Az egyébként egészséges emberek szeme is romlik általában idővel, így van ez a látássérült gyermekek esetében is. Érdemes készülni az esetleges látásromlás lehetőségére már gyermekkorban, még akkor is, ha az időskori látásromlás réme még nagyon távolinak is tűnik egy gyermek esetében. És itt most nem beszélnék bővebben arról, hogy ma a felnőttkori vakság leggyakoribb oka a cukorbetegség, és a koraszülöttek különösen veszélyeztetettek a II. tipusú cukorbetegség szempontjából az átlag populációhoz képest. Ez például egy amúgy is rosszabbul működő ROP-os szem esetén nem túl bíztató kilátás. Persze az is igaz, hogy a cukorbetegség megfelelő táplálkozással elkerülhető, de ez most nem egy egészségügyi vonatkozású cikk. Még pár fontos dolgot viszont engedjen meg a Kedves Olvasó, mielőtt visszatérünk a §-ok világába.

Jelenleg az a trend, hogy a látássérült gyermekek a látássérülésüknek megfelelő fejlesztést kapnak. Ez egyfelől nagyon helyes, ugyanakkor több szempontból megfontolandó az a – többek között Kettesi professzor úr által is képviselt álláspont – miszerint a bizonytalan kimenetelű szemműtétek és bizonytalan prognózisú szemproblémák esetén is ragaszkodott a Braille-írás megtanításához. A tudomány hihetetlen tempóban fejlődik, újabbnál újabb szemészeti eljárások jelennek meg, ami üdvözítő, ugyanakkor fogalmunk sincsen, hogy a ma egy-egy új technikával megoperált szem 40-50 év múlva hogyan fog működni, hiszen nincsenek ma olyan szemek, melyeket 40-50 éve ezekkel a technikákkal műtöttek volna. Attól, hogy egy gyermek ismeri mind a sík, mind a Braille-írást, nem lesz kevesebb, csupán több.

A tankötelezettség speciális szabályai

Beszéljünk még egy kicsit a tankötelezettség szabályairól, melyek speciálisak a halmozottan fogyatékos látássérült tanulók esetében. Ezt a kérdéskört is a köznevelési törvény szabályozza:

„15.§(2)Ha a sajátos nevelési igényű gyermek súlyos és halmozottan fogyatékos, attól az évtől kezdve, amelyben az ötödik életévét betölti, fejlesztő nevelésben, attól az évtől kezdődően, hogy tankötelessé válik, fejlesztő nevelés-oktatásban vesz részt. A fejlesztő nevelés-oktatást a gyógypedagógiai, konduktív pedagógiai nevelési, nevelési-oktatási intézmény látja el egyéni vagy csoportos formában
a) saját intézményében külön erre a célra létrehozott csoportban,
b) otthoni ellátás keretében,
c) abban az intézményben, amely a gyermek ápolását, gondozását ellátja.

(3) A súlyos és halmozottan fogyatékos gyermek annak a tanítási évnek az első napjától, amelyben a hatodik életévét betölti, fejlesztő nevelés-oktatás keretében teljesíti a tankötelezettségét. A fejlesztő nevelés-oktatást az oktatásért felelős miniszter rendeletében foglaltak alkalmazásával, a sajátos nevelési igény típusának megfelelő gyógypedagógus, konduktor foglalkoztatásával, a szülő igénye, a gyermek állapota és a szakértői bizottság fejlesztő foglalkozások heti óraszámára vonatkozó javaslatának figyelembevételével kell megszervezni. A heti fejlesztő foglalkozások száma nem lehet kevesebb húsz óránál. Indokolt esetben a szülő kérésére, ha a gyermek állapota szükségessé vagy lehetővé teszi, ennél több vagy kevesebb óraszám is megállapítható. Megszervezésekor e törvénynek a tankötelezettségre, a pedagógiai munka szakaszaira, a Nat-ra és a kerettantervekre, az intézménytípusokra, a tanítási év rendjére, a tanítási, képzési idő rendjére, a tanulói jogviszony létesítésére, a gyermek, tanuló kötelességének teljesítésére és a felnőttoktatásra vonatkozó rendelkezéseit nem lehet alkalmazni.

(4) A fejlesztő nevelés-oktatásban a tanuló annak a tanítási évnek az utolsó napjáig köteles részt venni, amelyben betölti a tizenhatodik életévét és annak a tanítási évnek az utolsó napjáig vehet részt, amelyben betölti a huszonharmadik életévét. A fejlesztő nevelés-oktatásban a tanulókat a sajátos nevelési igényük, fejlettségük és életkoruk alapján osztják be fejlesztő csoportokba.

(5) Ha a tanuló – a szakértői bizottság szakértői véleményében foglaltak szerint – iskolába járással nem tud részt venni a fejlesztő nevelés-oktatásban, a tankötelezettségét a fejlesztő nevelés-oktatást nyújtó iskola által szervezett egyéni fejlesztés keretében teljesíti. Az egyéni fejlesztés megszervezhető
a) otthoni ellátás keretében,
b) abban az intézményben, amely a gyermek ápolását, gondozását ellátja.”

Utazó tanárok

A jogszabályt tovább olvasva az utazó tanári hálózatról találunk rendelkezéseket. Ők azon látássérült diákokat segítik, akik megállják a helyüket látó társaik között is.

„15/A. § (1) Az utazó gyógypedagógusi, utazó konduktori hálózat feladata a sajátos nevelési igényű gyermek, tanuló többi gyermekkel, tanulóval részben vagy egészben együtt, azonos óvodai csoportban, iskolai osztályban történő óvodai nevelését, tanuló iskolai nevelés-oktatását végző nevelési-oktatási intézmények számára a sajátos nevelési igényű gyermek, tanuló neveléséhez, oktatásához szükséges speciális szakképzettséggel rendelkező szakember biztosítása, amennyiben a nevelési-oktatási intézmény a 47. §-ában meghatározottak szerint alkalmazandó gyógypedagógus, konduktor szakképzettségű szakemberrel nem rendelkezik.

(2) Az utazó gyógypedagógusi, utazó konduktori hálózat megszervezése és működtetése az illetékes tankerületi központ feladata.

(3) Az illetékes tankerületi központ – az oktatási központ egyetértésével – az e §-ban meghatározott feladatokra, állami felsőoktatási intézmény, továbbá egyházi jogi személy, vallási tevékenységet végző szervezet, vagy más nem állami, nem önkormányzati köznevelési intézményfenntartó által fenntartott utazó gyógypedagógusi, utazó konduktori hálózatot is felkérhet.”

A gyakorlatban az utazó gyógypedagógusok nagy segítséget tudnak nyújtani mind a szülők, mind a látássérült gyermek tanárai számára, mind a látássérült gyermeknek.

Láthatjuk, hogy a látássérült gyermekeket érintő oktatási jog igen szerteágazó. A jogterület kazuisztikus, bonyolult szabályokat fektet le.

A felsőoktatásra és az érettségi vizsgákra külön szabályok vonatkoznak, melyeket egy későbbi számban ismertetünk.

2017. augusztus