Vidám színházi délután, improvizációval, helyzetgyakorlatokkal

Az újbudai Lámpás Klub elindulásakor már terveztük, hogy egyszer egy vidám hangulatú színházi délutánt szervezünk, ami 2015. november 12-én -az Újbuda Önkormányzat támogatásával- nagy örömünkre meg is valósult!

kép1kép2

Amikor a Lámpás Klub elindult Újbudán, akkor az első alkalmakon előkerült egy olyan ötlet, hogy legyen majd olyan vidám hangulatú színházi délutánunk, amelyikben a rögtönzés fog kapni főszerepet és egyformán élvezhető látóknak és látássérülteknek is. Újbuda Önkormányzatának a támogatásával ez a cél megvalósulhatott 2015 őszén a Budapesti Művelődési Központ Kamaratermében.

A Tóth Olivér és vendége címet viselő program sajnos úgy indult, hogy a rendezvényre igyekvő színészek közül kettő balesetet szenvedett, így a rögtönzés sokkal valóságosabb és hangsúlyosabb szerepet kapott az előre készített tervekhez képest.

A terem úgy lett berendezve, hogy a játéktér és a nézőtér között nem volt előre meghúzott éles határ, valamint a színészek és a nézők semmilyen más jellegű elválasztására sem került sor. A szervezők ezzel is azt akarták jelezni, hogy a program a határok elbontásáról szól, azt az üzenetet fogalmazva meg, miszerint bármi megtörténhet és minden úgy alakulhat, ahogyan azt az érintettek alakítják.

A személyes ismeretség jelentette határok eltüntetése érdekében, a program első részében a színészek meséltek történeteket, amelyből megismerhettük az egyéniségüket. Utána megfordult a helyzet és egy játék keretében a nézők jutottak szóhoz.

A második harmadban egy ráhangolódó gyakorlat után következtek az improvizatív helyzetgyakorlatok. A közönség szereplésre vállalkozó tagjaiból három csoport alakult és mindegyik egy-egy jelenetet adott elő. Mindhárom improvizációban egy olyan konfliktus került feldolgozásra, ahol a jelenet utolsó mondata így szólt: „ehhez nincs jogod”.

Az első helyzetgyakorlatban egy rögtönzött család vitázott össze, egy nyom nélkül eltűnt cipőn, melyről kiderült, hogy a családban mindenki szereti. A másodikban egy lépcsőház hangulatát idézték meg az alkalmi színjátszók, ahol az elhagyott szemétből alakult ki egy nagyon valósághű, de egyben szórakoztató veszekedés. A harmadik jelenetben egy népes család vacsoráján pattant ki egy olyan vita, ahol fontos szerepet kapott a csirkecomb.

A program a két hivatásos színész hasonló helyzetgyakorlatával folytatódott, végül egy zenés lezárást kapott, ahol Tóth Olivér és Baumann Marcell adott elő karácsonyi hangulatot felidéző dalokat.

A program előtti és utáni beszélgetéseken elhangzott, hogy az élményekre és a nézői részvételre alapuló improvizatív játék önmagában is érdekes a sokféle, társadalmilag megalkotott határ lebontása miatt. Ez a program viszont azzal, hogy látókkal és látássérültekkel közösen valósult meg – mindenkinek egyenlő esélyeket kínálva a befogadásra és a részvételre -, sokkal jobban érvényre tudta juttatni a mesterségesen létrehozott határok elbontásának szándékát.

Neumann Károly

Feltöltve: | Utolsó frissítés: