Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete

Rendőrmúzeumban voltunk

2017. június 2.
A képen a látogatócsoport látható

A múzeumban már várt minket Daka Béla nyugalmazott rendőralezredes, aki körbevezetett bennünket. Nagyon érdekes és színes előadást hallhattunk, láthattunk.

Először is a múzeum bemutatásával kezdte a tárlat vezetést. Megtudhattuk, hogy a Rendőrmúzeum jogelődjét, a Bűnügyi Múzeumot 1908-ban alapították. Rudnay Béla főkapitánysága idején az 1890-es években kezdték el gyűjteni a Budapesti Rendőr-főkapitányság lelkes rendőrtisztviselői az érdekesebb bűnjeleket és a rendőrségi relikviákat. Az alapítás évében 1908-ban a Bűnügyi Múzeum a Budapesti Rendőr-főkapitányság épületének Ferenc József téri frontján (mai Széchenyi István tér-Budapest, V. kerület Lánchíd pesti oldala) került kialakításra, melynek első vezetője Dr. Kelety Géza rendőrfogalmazó, későbbi budapesti rendőrfőkapitány-helyettes volt. 1963-ban új helyen (1087 Budapest, Mosonyi u. 9. – volt toloncház), a mai Bűnügyi Szakértői és Kutatóintézet épületében alakították ki a Bűnügyi Múzeumot, amely 1967-ben kapta meg működési engedélyét, mint országos gyűjtőkörű szakmúzeum.

Ebben az épületben a múzeum 1997-ig működött, ahol a múzeum „zártkörű” volt, azaz a múzeumot csak meghatározott körű látogatók (rendőrök, rendőri iskolák hallgatói, önkéntes rendőrök, joghallgatók, orvostanhallgatók stb.) tekinthették meg. A múzeum „zártkörű” jellege a múzeum anyaga, illetve a múzeumnak helyet biztosító objektum védettsége miatt került meghatározásra. 1997 augusztusában a Bűnügyi Múzeum bezárta kapuit, majd 1999. április 26-tól új helyen, új névvel, megújult tartalommal nyílt meg újra a ma már Rendőrmúzeumként ismert intézmény a Mosonyi utca 5. szám alatt. Ettől az időponttól a múzeum teljes kiállítási anyaga nyilvánossá vált, azaz bárki által megtekinthető.

A kiállítás két fő részből, rendőrség-történeti és kriminalisztikai kiállításból áll.

A rendőrség-történeti kiállításban a magyar rendőrség története látható 1848-tól napjainkig. A rendőrség-történeti tárlat tárgyi emlékek (egyenruhák, fegyverek, dokumentumok, oklevelek, plasztikák, kitüntetések, fotók) segítségével kalauzol végig a testület fejlődését bemutató termeken 1848-tól napjainkig. Ebben a kiállítási részben látható a belügyminiszterek arcképcsarnoka is, melyben 1848-tól napjainkig kerültek bemutatásra a belügyminiszterek portréi.

A rendőrség-történeti kiállításban a csendőrség története is helyet kap. Láthattuk a történelemből is híres Matuska Szilveszter biatorbágyi viadukt felrobbantásáról szóló képeket (1931. szeptember 13.), melyekből kiderült, hogy a híd nem robbant fel, csak a vonatsín, amelyen éppen a bécsi gyorsvonat, ami épp akkor haladt át a hídon.

Megtudhattuk, hogy az ujjlenyomatnak milyen fontos szerepe van a bűnügyek vizsgálatában és, hogy már az ókorban is használták. Az ókori népek a személyazonosság igazolására ujjlenyomatos agyagpecséteket használtak.  Ebben a teremben a csendőrség és a rendőrség öltözéke és különböző használati tárgyaik is helyet kaptak. Láthattunk tűzszerész ruhát. Megállapítottuk, hogy nem könnyű öltözet. Kézbe foghattunk bilincset, forgalmat irányító rendőrtárcsát, golyóálló mellényt.

A Rendőrmúzeum kriminalisztikai kiállításában a bűnügyi technikusok, nyomozók, szakértők tevékenységének bemutatása mellett különböző hírhedt bűnügyek láthatóak az 1950-es évektől, melyeket a bűnügyek leírásaival, fotóival, makettekkel, bűnjelek segítségével mutatnak be.

A kriminalisztikai kiállításban található egy 1764-ben készült bűnügyi festmény is, mely a múzeum legrégebbi tárgya. A kiállításban többek között olyan bűnügyek kerültek bemutatásra, melyeket vagy az ügy jellege tesz érdekessé, vagy olyan fokú az érdeklődés az adott bűnügy iránt, amely az ügy bemutatását megkívánja.

A múzeum egyik legkeresettebb jelensége „Kántor” – híres németjuhász fajtájú nyomkövető-kutya – melynek preparátuma szintén a kriminalisztikai kiállítás részét képezi. Kántor pályafutása 1953-ban kezdődött, amikor félévesen Tóth Tiborral kiválasztották egymást, és elkezdték a kísérleti nyomozókutya képzést, amelynek végére kiderült, hogy Kántor kivételes tehetség, és a három hónapos képzést iskolaelsőként végezték el. Első nyomozásuk egy tyúklopási ügy volt, a tipikus bevetések pedig bolti lopások. Volt olyan, hogy másfél napon keresztül követett egy nyomot és ezalatt több mint 100 kilométert tett meg felvezetőjével együtt. Kántor a magyar bűnüldözés történetének legeredményesebb nyomozókutyája volt. Tizenegy éves szolgálata alatt 536 esetben vett rész bűncselekmények felderítésében – 279 alkalommal sikeresen. Munkája során 1,2 millió forintnyi betörésből és lopásból származó értéket szerzett vissza. A jegyzőkönyvek szerint az együtt töltött 11 év alatt 78000 kilométert tettek meg nyomon. 1964-ben egy nyom követése közben aknára lépett, ami halálosan megsebesítette, Tóth Tibor is megsebesítette Sárváron az első, a 2011-es első IPA Nemzetközi Bűnügyi Kutyavezetői Versenyt Tóth Tibor és Kántor emlékének ajánlották. Szamos Rudolf könyvet írt Kántor nyomoz címmel, amiből 1975-ben Kántor címmel televíziós sorozat készült Tuskó nevű fajtársa főszereplésével, akinek preparátuma Kántor mellett van kiállítva.

A képen a látogatócsoport látható

Tagjainkkal egyetértésben, úgy gondoljuk, hogy egy nagyon érdekes és élményekben gazdag kiállítás részesei lehettünk, amit Daka Béla ny. rendőralezredes színes bemutatója felejthetetlenné tett számunkra. Ajánljuk másoknak is a múzeum meglátogatását, ahol megismerkedhetnek a rendőrség történelmével, a különböző bűnesetekkel és felderítésükkel. Sajnálatunkra a múzeumban tilos fényképezni, de egy közös fényképre – Kántor és Tuskó kutya előtt – engedélyt kaptunk.

Kiss Márta és Tanai Csaba
közösségi civilszervezők