Rendhagyó osztályfőnöki óra a KMO-ban

Varró Mariann február 22-én rendhagyó osztályfőnöki órára hívta egyesületünket a KMO-ba, érzékenyítő foglalkozást tartani kisiskolások részére. Célunk az volt, hogy interaktív, elfogadást segítő foglalkozás keretében, a gyerekekhez közelebb vigyük a „fogyatékkal élők” mindennapi élethelyzeteit, megkönnyítve ezzel a kommunikációt és a segítségnyújtást.

A KMO-ban egy osztály ül az asztalok körül és beszélgetnek az érzékenyítést végzőkkel

A rendhagyó osztályfőnöki órára a Bólyai János Általános Iskolából 23 gyerek érkezett 2 kísérővel. Az érzékenyítés két helyszínen folyt. Egyik teremben Bernát Zsuzsanna tartott beszélgetős érzékenyítést, melyből a gyerekek megtudhatták azt, hogy ki számít látássérültnek, mi segíti a vakokat például a közlekedésnél, milyen nehézségek adódnak a mindennapi tevékenységek során?

A gyakorlati bemutatókon Krayné Faragó Zsuzsa segítségével kipróbálhatták, milyen vakon a zokni-párosítás, hogyan tudnak vizet tölteni kancsóból pohárba, és megtapasztalhatták, hogy a folyadékszintjelző milyen nagy segítség ebben. A gyerekek bekötött szemmel próbáltak pénzérméket felismerni, és feltették a kérdést, hogyan ismerik fel a vakok a papírpénzeket? Bemutattuk a beszélő telefonos alkalmazásokat, köztük a pénzfelismerő alkalmazást is, ami nagy tetszést aratott körükben. Elmondtuk, milyen beszélő eszközök segítenek még a látássérülteknek a mindennapi élet során.

A KMO-ban egy osztály ül az asztalok körül és beszélgetnek az érzékenyítést végzőkkel

A másik teremben Acsay Péter a fehérbotos közlekedést mutatta be, és a gyerekek azt is gyakorolhatták vele, hogyan kell helyesen segíteni az utcán közlekedő vakoknak. A Braille-írásról is beszélt nekik.

Tanai Csaba a csodálatos Bonca kutyával érkezett, aki azonnal belopta magát a társaság szívébe. Csaba mesélt arról, milyen kutyafajták alkalmasak vakvezető kutyának, milyen orvosi vizsgálatok és alkalmassági vizsgálat előzi meg a képzést, elmondta, mekkora segítség egy vakvezető kutya a balesetmentes közlekedésben.

A gyerekek végig aktívak voltak, sok kérdést tettek fel, és ügyesen végezték a feladatokat. Bízunk benne, hogy a mindennapi élet során nem félnek odamenni egy fogyatékossággal élő emberhez, és segítenek neki.

Bernát Zsuzsanna és Puchnyák István
közösségi civilszervezők