Pünkösdi kirándulás a Kiscelli-parkerdőben

"A XI. kerületi klub túrát szervezett a Kiscelli parkerdőbe 2015. május 25.-én, melynek célja az volt, hogy felkutassuk az erdőben csörgedező patak forrását és jobban megismerjük a parkerdő egy-két érdekes helyszínét és múltját." Neuman Károly beszámolója.

fotó1fotó2

Előzetesen abban állapodtunk meg, hogy akár fúj a szél, akár szakad az eső, a túrát akkor is teljesíteni fogjuk. Erre a megállapodásra szükség is volt, mert egész délelőtt szakadt az eső. Nem meglepő, hogy a megbeszélthez képest kisebb létszámban voltunk jelen a gyülekezőnél.

A három látássérültből és öt látóból álló csoportunknak azonban viszonylagos szerencséje volt, mert esőmentes pillanatban vághattunk neki a hegynek, és a túra végére a nap is kisütött.

A túra elején az erdőben lévő kápolnát kerestük fel és próbáltunk a domboldalban lévő egykori temető nyomaira bukkanni. Mivel a friss eső miatt a meredek domboldalt nem lehetett megmászni, a túrát a korlátokkal szegélyezett emelkedőn folytattuk. A domb tetejére érkezve megnéztük a felújított szobrokat és a stációkat jelző oszlopokat, valamint a bátrabbak leereszkedtek a domb tetején kialakított völgybe, amiből a sártenger miatt nem volt egyszerű feladat visszajutni. Ezt a nem kis feladatot megoldva a csoport úgy döntött, hogy ne a szűk, bokros erdei ösvényen haladjunk tovább, hanem a betonozott úton maradjunk, ameddig csak lehet.

fotó3fotó4

Amikor már nem volt lehetőség a betonozott sétálóúton menni célunk felé, bevetettük magunkat az erdőbe. A sáros emelkedők már nem okoztak nekünk gondot a korábbi völgyes élményünk miatt, de az ösvényekre kidőlt fák kalandossá tették a túra következő részét. Szó szerint kitaposatlan utakon haladtunk, árkon-bokron keresztül, ami a csoport összetételét tekintve mindenkinek kihívást jelentett. Ez azonban nem szegte senkinek sem kedvét és hamar elérkeztünk a névtelen patak forrásához.

Egy kis pihenő után visszatértünk a gyalogútra és elsétáltunk a Kiscelli Múzeumhoz, ahol egy jól kitapintható sárkányszobrot találtunk, valamint egy kutat, ahol megtisztíthattuk a sárossá vált cipőinket, bakancsainkat, de volt olyan ügyes csoporttag is, akinek a cipője sár nélkül megúszta a túrát.

A túra a Margit Kórház déli oldalán ért véget, a 160-as és a 260-as buszok megállójában. Végezetül pedig megbeszéltük, hogy amint sikerül összehangolni az időpontokat, akár nagyobb létszámban is megismételjük a túrát.

Neumann Károly

Feltöltve: | Utolsó frissítés: