Pompásan táboroztunk Alsótoldon

Mind a huszonhárman, akik elmentünk a Motivációs táborban, a végére a szerencse fiának éreztük magunkat. Ehhez persze több mindennek kellett klappolnia. Először is a jelentkezők lelkesedésének, ami meg is látszott mindhárom tréningen. Itt senki nem kellett noszogatni, hogy ugyan, szólaljon már meg. Inkább le kellett választani egy-két embert a trénerektől, akiket még az órák után is szívesen kérdezgettek. Aztán a három kiváló trénernek, akik nagyon örültek ennek az aktivitásnak, és újabb és újabb érdekes feladatokkal bombázták a társaságot. Aztán támogató szolgálatunk felelősségteljes tagjainak, akik mindenkinek megmutatták a ház minden zegét-zugát, és biztos kézzel fogták a csoporttagokat a kirándulásokon – így senki nem esett bele a patakba. E sorba illik természetesen a Toldi Ház egész személyzete, akiknek nem tudtunk olyan hirtelen problémát tálalni, amit pikk-pakk ne oldottak volna meg. Apropó: tálalás. Nos, mind a tálalás, mind az ételek szuperek voltak, ami persze nagyban hozzájárult a jókedv szinten tartásához. És ne feledkezzünk meg az AC-DC projekt csapatáról sem, akik mind a négyen azon munkálkodtak, hogy az általuk megálmodott tervekből virágzó valóság legyen.

Trénerek és felismerések

Néhány szót a szakmai részről. Kisházy Gergely a maga közvetlen stílusával és komplex tudásával megadta az alaphangot a délutáni elfoglaltságokhoz. A csapatépítés sokféleségének ismertetésével kezdte, aztán a mi élményeinket hozta felszínre ebben a témában. A pszichológiai torzításokról szereztünk ezután benyomásokat, majd felajánlotta, hogy mindenkinek segít önéletrajza és motivációs levele felturbózásában, aki elküldeni neki. Bár elsősorban a szórakozást szolgálta, de Pál Szilvia olyan jó ismerkedési estet vezényelt le, amire másnap Erdős Judit nagyon jól tudott építeni. Mindenkinek be kellett mutatnia egy ismerősét a többieknek, majd kis csoportoknak egy-egy vállalkozást kellett elképzelniük és működtetniük. Tanulságos volt, hogy ki mire fókuszált eközben. Drienyovszki János mediátort némileg eltérítettük az eredeti időbeosztásától, mivel olyan szituációkról tudott nekünk mesélni, amelyekről nagyon ritkán hallhatnánk. Például arról, hogyan vett teljes fordulatot a fiatalkorúak börtönében ülő fiú magaviselete, miután elsajátította a hatékony kommunikáció fogásait néhány benti tréningen. Ezután elmerültünk az önismeret különböző szintjeiben, és egy teszt után magunkról is pontosabb képet kaptunk. János tett egy felajánlást, és el is küldött még utólag két anyagot azoknak, akik bővennek szerettek volna hallani a témáról. A trénerek egyébként egyöntetűek felcsigázták a társaságot, és minden alkalom után nagy viták zajlottak arról, hogy mit hogyan kell érteni, és kinek van igaza.

Hollókő, a csodafalu

Szabadidőnk tökéletes kihasználásához a kegyes időjárás is hozzásegített minket. Hollókő volt az első célpontunk, ahol megcsodáltuk az Ófalu egyedülálló építészetét, a Palóc Babamúzeum csodás darabjait és a fenn meredező várat. Másnap kézműveskedésre került sor a fazekas házban, az elkészült műveket aztán nagy óvatosan el is hoztuk magunkkal. Kicsit később elindult az első lovaskocsi, amelyet két megtermett paci húzott, ezen később váltották egymást a bátrak. Az utolsó délelőtt a forrást céloztuk meg Öcsi bácsi vezetésével, élvezve közben a tájat, a nyári erdő minden illatával együtt.

Folyt. köv. ?

A tábor nem ért véget azzal, hogy hétfő délután pontban négyre megérkeztünk a VGYKE épülete elé. Többen titkos Facebook-csoportot hoztak létre, mások páros levelezésben folytatták kedvenc témáikat, egy mikrobusznyi ember pedig hamarosan ellátogat János szobrászműhelyébe, ha már meghívta a csapatot a tréning végén.
Meghatott köszönő leveleket is küldtek a táborlakók, amelyek mind azt taglalták, mekkora élmény volt ez a négy nap. Többen azt az óhajukat is megfogalmazták, hogy: Ugye lesz ilyen tábor jövőre is? Hát, ha rajtunk múlik…

Kisházy Gergely vezet egy tréninger a táborozóknak, akik hallgatják őt