Kirándulás a Mentőmúzeum történelmébe!

Nagy izgalommal indultunk egy ismeretlen múzeum felé. Mindenki kíváncsian várta ezt a délelőttöt. A megérkezéskor várt ránk tárlat vezetőnk Mihályfi-Tóth Alex, aki nagy lelkesedéssel, és tudással mesélt a mentések és mentők történetéről.

A Habsburg uralkodó királyok korától, a napjainkig beszélt az orvoslásról, és orvosi eszközökről. Kitért a régmúltra, a kezdetekre, és az emberekre, akik segítettek a mentésben.  A Mentőpalota építését a szervezett magyarországi mentés megteremtője, a Budapesti Önkéntes Mentő Egyesületet /B.Ö.M.E./1887-ben alapító orvos igazgató Kresz Géza (1846-1901) kezdeményezte. 1889 októberében építkezés anyagi hátterét a Törvényhatósági Bizottsága és a hatóság széleskörű társadalmi közadakozás biztosította.

A kivitelezés a Quitter Zsigmond műépítész szakmai irányításával valósult meg. Dr. Kresz Géza a magyarországi szervezett mentés megteremtője, a /B.Ö.M.E./ alapító igazgató főorvosa volt. Tényleges működését, már Dr. Kovách Aladár (1866-1922) igazgatóságának idején kezdte meg. 1926-tól folyamatosan bővítették. 1950-ben a helyszűke miatt szüneteltették, újbóli megnyitása, 1983-ban átadását követően került sor.

A képen a tagok hallgatják a tárlatvezetőt

A Mentőmúzeum, 1987-ben a szervezett magyar mentés centenáriumi évben nyitotta meg ismét kapuit. Igazgatója Felkai Tamás lett. Őt kortársa Dr Pap Zoltán főorvos követte. 2006 évig töltötte be ezt a posztot.

Ezután a történelmi kitérő után ismerkedtünk meg a mentés és a felszerelések egyre modernebb háztárával. Valamint az emberi élet mentésének kiemelkedő fejlődésével. A vitrinekben láttuk a lélegeztető gépek különböző fajtáit, és a dobozokat melyekben az ampullákat tárolták. Az érdeklődők bepillanthatnak a rohamkocsik felszereléseibe és eszközeibe.

A képen egy régi elsősegély táska látható

A gyűjteményben látható sokféle orvosi és mentéstechnikai felszerelés, és különböző rendeltetésű gépjármű. Ismét sok tapasztalattal, és egy különleges élménnyel gazdagodtunk ezen a délelőttön.

Széles Attiláné és Kulman Tiborné
közösségi civilszervezők