Időutazás a Múzeumsarokban

Novemberben  ismét egy fantasztikus élményben volt részünk.  A Tomory Lajos Múzeum „Múzeumsarok” nevű kiállító teremében voltunk.

Egy korábbi alkalommal született meg ennek a programnak a gondolata. Amikor a KÖKI-n  „A Felhők felejtett” című Rozgonyi Sarolta által vezetett múzeumpedagógiai foglakozáson vettünk részt, amely annyira magával ragadó volt, hogy rögtön kértünk egy hasonló lehetőséget a kerület történetével kapcsolatban, egy későbbi időpontban.

Csak mi voltunk jelen, hisz ez egy speciális múzeumlátogatás volt, mert zömében vakok és gyengénlátók voltunk a résztvevők, ráadásul a 14-90 év közötti korosztály volt jelen. A megelevenített világ a középkortól napjainkig tartott.

Nehéz feladat számot adni a hallottakról! A vitrinek, tablók, a kiállított tárgyak a kerület történetét volt hivatott bemutatni, amely Tomory Lajos iskolaigazgató érdeme. Ő kezdte el gyűjteni a kerület régi értékeit.

Az első teremben a kerület iskoláinak születéséről, fejlődéséről volt szó. Megfoghattunk 80-100 éves tárgyakat, mint palatáblát, bőr iskolatáskát, tolltartót, nádpálcát és közben a hozzá fűződő történeteket hallgathattuk. Szó volt körmösről, cserépkályhával fűtött tanteremről mártogatós tollról, régi tintatartót vehettünk kézbe és ülhettünk ódon iskolapadban. Jelenleg a kerületben 21 általános iskola és 6 középiskola működik.

 

sam_0848sam_0849

 

A másik terem a település történetéről szólt. A legkorábbi emlék egy térkép volt a XIV. századból.  „Túravezetőnk” elbeszéléséből megtudtuk, hogy nem egy klasszikus faluból, hanem egy majorságból fejlődött ki az a település, amelyik 1950.ben Szentimrével együtt Budapest a XVIII. kerülete lett.

A török időben elnéptelenedett, majd 1686-ban, Buda visszafoglalása után szabadult fel véglegesen a török uralom alól. Az 1700 évek elején került Soroksárral, Vecséssel, Gödöllővel együtt Grassalkovich Antal birtokába, aki 7 családot telepített ide, így 300-350 fő lakott itt egészen a 19. második feléig

E század vége felé Mayerfy Xavér Ferenc vette bérbe a területet és gazdálkodni és szőlészkedni kezdett rajta. Innen származik a Ferihegy elnevezése a területnek, amin ma a repülőtér működik.

A tulajdonosváltások és a fejlődés, a nagybirtok parcellázásához vezetett. A terület déli része jól megközelíthetővé vált Lónyai Menyhért pénzügyminiszter jóvoltából, aki elérte, hogy a Budapest- Cegléd-Szolnok vasútvonalon haladó vonatok megálljanak itt, ahol emeletes villát építtetett magának, így a szerencsés körülményeknek köszönhetően pezsgő társasági élet fejlődött ki. A kor jeles személyiségei építettek nyaralót itt. 17 villa épült a területen ez alkotja a mai a Mai Lónyay telepet.

Kézbe vehettünk egy patkót, amiről kiderült, hogy Eötvös Lórándé volt, aki lovon szeretett bemenni innen az Egyetemre, közben Fedák Sári énekét hallhattuk, akinek szintén itt volt villája a Gyöngyvirág utcában.  Miután elszegényedett a villáját lebontották és a darabjait eladták és a környező házakba beépítették.

22 lakónegyedből áll a kerület, néhánynak közülük hallottunk az elnevezésének a történetéről.

A Cséry-telep nevét Cséry Lajosról kapta, akinek először PUSZTA SZENTLŐRINC területén gyümölcsösei voltak, majd szemétfeldolgozásra kötött szerződést a Fővárossal. Olyan szelektív hulladékfeldolgozási módszert szabadalmaztatott, amelyik nemzetközi érdeklődésre tartott számot. Sajnos a vállalkozás csődbe ment.

 

tomory1tablok

Szemere Miklós családi fotóalbumját is lapozhattuk fehér cérnakesztyűvel. Szép, régi igényes tárgy lévén puszta kézzel nem volt szabad hozzányúlni. A mai Szemeretelep helyén vásárolt birtokot, amin céllövöldét és strandot létesített. A legenda szerint fia Szemere István, aki Amerikában élt sokáig. Az ő tulajdona volt az a HORCH 780 cabriolet autó, ami a Meseautó c. film (1934 rendező: Gaál Béla)”címszereplője” volt.

Megtudtuk, hogy a Múzeum területén egykoron agyagbánya volt, tíz emelet mélységéig bányásztak itt agyagot a Szentlőrinci téglagyár számára. Az Üllői úton szállították el a budapesti építkezésekre.

Olyanok voltak az útviszonyok, hogy muszáj volt korszerűsíteni ezért megépítették a keskeny távú villamos vonalat a Nagyvárad tértől a Téglagyárig, amelyen utasokat is szállítottak és ez volt az elődje a mai 50-es villamosnak. Újdonság volt számunkra, hogy az Üllői út egészen Vecsésig tart és a számozása 800 körül ér véget.

A tablókat nézegetve láttuk, hogy egyéb érdekes ipara is volt a kerületnek. A Kocsilámpa gyár egy-két szép darabját láthattuk, láttunk képeket a Vasúti kocsigyártó munkáiból. A KIS TEX és a Szalagszövő és Csipke termékeiből még mintadarabok is ki voltak állítva.

Végezetül szó esett a Lőrinci Ifjúsági Parkról, ami a Budai Ifjúsági parkhoz hasonlóan nagyon kedvelt szórakozóhely volt. A 70-es évek „menő” zenekarainak fellépésével. Mint például: P.Mobil, Syrius, Atlantis, Scampolo stb.

Családias légkörben zajlott az esemény, végezetül megkaptuk a híres Fedák-lepény receptjét kinyomtatva, amit valamelyik klubnapra el is fogunk készíteni.

Köszönet a Múzeumnak és Rozgonyi Sarolta múzeumpedagógusnak a felejthetetlen délutánért!

Bernát Zsuzsa, Kiss Julia, Juhos Róbert és Puchnyák istván
közösségi civilszervezők