A zuglói lámpásklub 2018.09.26-án egyesületünk kisbuszával ellátogatott Magyarország egyik legszebb Világörökségi helyére, Hollókőre. A kis falu méltán érdemelte ki a Világörökség címet.

A faluhoz közeledve az út szélén látható Hollókő jelképe, ami nem más, mint egy fekete holló, aki éppen egy kövön ül.
Rengeteg látni való fogadja az odalátogatókat. A felújított ó falu részen szebbnél szebb kis parasztház látható, melyekben többféle üzlet, interaktív műhelyek, éttermek találhatóak. A falu elején egy Kalácsos pékség ínycsiklandó illatokkal fogadja az arra járót. Néhányan be is tértek körülnézni és megrendelni az igazi kemencében sült kenyeret és péksüteményt.

Kis csapatunk a Magyar Nyomdász Társaság által üzemeltetett interaktív kézműves nyomdaműhelyét vette célba. Már belépéskor láttuk, hogy nagyon érdekes helyre toppantunk. Vendéglátónk Zsiga Lajos volt, aki magánéletében képzőművész és író. A műhely bemutatását ízes, palócos szavai tették érdekessé.

Részletesen bemutatta a nyomdászatot, kezdve az apró ólombetűktől a nyomdagépek működéséig mindent megtudhattunk arról, hogy a múlt században, hogyan is készültek a könyvek és az újságok. Milyen volt a betűszedő és hogyan használták. Ezután mi is kipróbáltuk a nyomdászatot egy 200 éves fém Gutenberg-présen, melyen különböző hollókői emléket lehet nyomtatni. Saját magunk festékeztük be a Hollókői vár illetve a templom lenyomatát, amelyről képeket készítettünk, ezeket haza is hozhattuk.

A műhelyben megcsodálhattunk egy mini könyvtárat, kézműves füzeteket, naplókat, könyvjelzőket, üdvözlő kártyákat, noteszeket, jegyzettömböket, művészi nyomatokat, linókat és fametszeteket, vendégkönyveket, emléklapokat, fabetűs plakátokat, okleveleket, emlékkönyveket, egy gyönyörűen kidolgozott csatos bibliát.

A műhely csodálata és a nyomdászkodás közepette észre sem vettük az időmúlását, erre csak korgó gyomrunk figyelmeztetett bennünket. Indulás előtt még egy meglepetésben volt részünk. Ajándékot kaptunk, amit vendéglátónk készített csak nekünk, egy tapintható képet a Hollókői templomról.

A nyomdaműhelyből utunk a Vár étterembe vezetett, ahol ízletes Brassói aprópecsenyét ebédeltünk. Miután jól laktunk és megbeszéltük a nyomdában átélt élményeket, átsétáltunk a közelben lévő Faluházba. Itt megismerhettük egy palóc család életét, használati tárgyait, amiket meg is tapinthattunk.

A kis paraszt házba lépéskor megtudhattuk, hogy miért voltak akkoriban alacsonyak az ajtók és miért voltak pici ablakok a házakon. Az illem úgy kívánta a vendégtől, hogy belépéskor hajoljon meg a ház ura előtt. Ezeken az alacsony ajtókon nem is lehet emelt fővel belépni, vagyis jobb nem megpróbálni. Belépéskor a konyhába érkeztünk, ahol egy úgynevezett fali masinát láthattunk. Ezzel fűtötték a házat, a tetején, egy vaslapon főztek és két sütő része volt. Az egyikben a húsokat és süteményeket a másikban a kenyeret sütötték. A masinának volt egy füst kivezető nyílása, ami a falban egy vasajtóval nyílt, ide a disznóvágáskor füstölésre szánt szalonnát, kolbászt és húsokat akasztották.

Az ablakok azért voltak kicsik, hogy télen ne hűljön ki a ház, mivel csak egy helyiségben fűtöttek és tartózkodtak napközben, és éjjel is itt aludtak szalmazsákokon, a földön. A házakban található volt egy tisztaszoba, ahova csak a vendégeket fogadták, itt tartották a szép ágyneműket is, amit az eladósorba került lány vitt magával az esküvő után. A szobában látható volt egy tulipános láda, lóca, komód, bölcső, ezeket mind kézzel faragták maguknak.

A parasztházak legfőbb helyisége a kamra, ami bizony nem lehetett üres, ide gyűjtötték a télire megtermelt élelmet és itt tartották a használati tárgyaikat is. Itt is sok érdekességet láthattunk, mint például a sajtár vagy a köpű, megtudhattuk hogyan készítették a különböző szöveteket.

Egy nagyon kellemes napot töltöttünk együtt, sok élménnyel a tarsolyunkba. Maradt még látnivaló, ezért megbeszéltük, hogy jövőre visszatérünk és talán a várat is elfoglaljuk.

A programot a Zuglói Önkormányzat támogatta, amit ezúton is megköszönünk!

Kiss Márta
közösségi civilszervező