A tagjaink kérésére ebben az évben egy teljes bejárást szerveztünk a Várkertben, hogy a nyilvánosság előtt megnyitott részeket megismerhessük. Az elmúlt hónapokban sokszor szóba került, hogy el kellene mennünk még a nagy meleg előtt,de a csúszós időszak vége után.

A bejárást a Duna mellett kezdtük el, ahol díszítésekkel, szökőkutakkal ismerkedtünk. Ezek az építmény reprezentációs részeihez tartoznak, melyek annak idején azt az érzetet kívánták felkelteni az emberekben, hogy ez egy gazdag, tekintélyes épület, egy királyi palota részei. Bár ilyen módon már évtizedek óta nem működik az építmény, nagyon sok részlet ma is el tudja érni ezt a hatást.

A következő szintre gyalogolva megismerkedtünk az építményrendszert kiszolgáló létesítményekkel. Megismerhettük a Vár vízellátásának a biztosítását is. Például felkerestük a kutat, mely alkalmas volt arra, hogy a Duna vizéből közvetlenül tudjanak vízhez jutni. Megtudtuk, hogy a Várbazár főbejáratánál van egy Kaszinó néven ismert épület, amely eredetileg a vezetékes vízellátást biztosító gépészeti berendezések központjaként volt használva.

Ahogy haladtunk felfelé, egyre több védelmi funkciót ellátó kialakítással találkoztunk. Ezek hatalmas, jól védhető kapurendszerekből, lőrésekből, vastag falakból és rejtett utakból álltak. Érdekes történeteket hallgathattunk meg arról, hogy egy-egy ostromhelyzet idején milyen módon használták ezeket.

A séta közben megismerkedtünk a hasznosítási kísérletekkel is, mivel a mai társadalmi viszonyok között nincs jól körülírt szerepe egy ilyen épületnek. A vezetőnk elmondta, hogy más paloták esetén milyen utakkal próbálkoztak és azoknak milyen hatásait ismerhetjük fel a helyszínen.

A séta végén feljutottunk a bástyákra, melyeknél a kilátásban gyönyörködtünk, illetve a vakok számára megpróbáltuk érzékeltetni a látványt. A séta közben még rejtett Braille-feliratokat is találtunk, amelyet megpróbáltunk kiolvasni.

Utána elmentünk a Sándor Palota felé a Deák térhez, mely úton megbeszéltük az élményeket és a Várral kapcsolatos korábbi tapasztalatainkat.

Nagyon örültünk a programnak, mert kellemes levegőn lehettünk és sokat tanulhattunk. Biztos, hogy ezek után másként fogunk tekinteni a Várra!

Tóth Andrea
közösségi civilszervező