Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete

A visszakapott látásról volt szó az újbudai klubdélutánon

2015. június 9.

 

Klubnap fotó

A találkozó egyik kellemes meglepetéseként szolgált, hogy a megjelentek létszáma rekordot döntött. Annak is nagyon örültünk, hogy új tagtársakat köszönthettünk köreinkben.

Először megbeszéltük a közeljövő programjait (kirándulások, múzeum, színházi műhely), majd szóba kerültek a kerületi közlekedés nehézségei, mint például a komoly problémát okozó gyalogátkelő, amit a Tétényi út és az Etele út sarkán alakítottak ki. A csupán félig akadálymentesített forgalmas átkelőnél sajnos semmi nem jelzi a látássérültek számára, hogy hol van a járda és az úttest határa. E mellett a gyalogosátkelő lámpa sem ad hangjelzést, így az önállóan közlekedő vakok számára ez egy elkerülhetetlen és nagyon veszélyes útszakasz.

Etele út és Tétényi út sarok

Etele út és Tétényi út sarok

Másik problémaként merült fel, hogy az első ajtós felszálláskor a bot nélkül közlekedőknek igazolványt kell mutatni, ami viszont a kapaszkodást nehezíti. Ezt a problémát a jelenlévők körjelvényekkel javasolták megoldani, mely a Láthatár boltban is megvásárolható.

Összejövetelünk fénypontja Galamb Rita tagtársunk beszámolója volt. Amikor az első klubra eljött, meglepett minket azzal, hogy vakként és kerekesszékesként érkezett, illetve csak az egyik kezét tudta használni. Ennek következtében egyetlen kézzel, egy időben végezte a kerekesszék irányítását, és az út bottal történő pásztázását. Az akkor okozott meglepetésünket azonban jóval felülmúlta az, amit most mondott el nekünk.

Pár héttel ezelőtt az egyik zebrás kereszteződésnél próbált átmenni a kerekesszékkel, amikor egy autó majdnem elgázolta. Rita nagyon megijedt az elkerülhetetlennek tűnő balesettől, és az ijedtség hatására helyreállt a látása! Mindez annak ellenére történt, hogy jó pár hónapja egy orvosi szakvélemény elhaltnak minősítette a látóidegeit.

Ő maga így nyilatkozott a látásának a visszanyerése felett érzett öröméről:

„Nagyon örülök minden szépnek, amit látok, lehet az egy falevél is! Vágyam, álmom egy fényképezőgép, hogy azt a sok szépet, amit látok lencsevégre kapjam, megörökítsem.”

A Rita által megélt élményről olyannyira érdekes beszélgetést folytattunk, hogy nem vettük észre mennyi az idő és a megbeszélthez képest jócskán tovább maradtunk.

A jövő hónapban úgy tervezzük, hogy a sakkról fogunk beszélgetni, sőt, ki is fogjuk próbálni, méghozzá egy nagyon kellemes meglepetésvendég társaságában.

A pontos időpontról és helyszínről itt, honlapunkon adunk majd tájékoztatást.

Mindenkit szeretettel várunk!

Neumann Károly
a XI. kerület közösségi mentora