A népes kis csapatunk először egy beszállókártyát kapott belépőnek, mely a Titanic jegyének a másolata volt. Amint ezt a kártyát átvettük, egy vitrinekkel teli terembe lettünk levezetve, ahol már különféle képek fogadtak bennünket. Ezekről egy telefonhoz hasonlító készüléken keresztül kaphattunk információkat, mely készüléket mindenki megkapott a bejáratnál és a kiállítóhely adott pontján kiírt szám beírása után, egyénileg meghallgathatott.

Az első két kép történelmi áttekintés volt az 1900-as évek elejéről. Ezekről megtudhattuk például, hogy 1905-ben adták le Amerikában az első rádióadást, vagy hogy 1908-ban jött ki a Ford T-modell. Elmondták, hogy a Titanic az Olimpic 3 típusú hajók egyike, társai a Gigantic és az Olympic építése 1909-ben kezdődött és 1911-ben bocsájtották először vízre.

A hajó megrendelője a White Star Line cég volt. Ez volt az első hajó, ahol kezdetleges vezetékes vizet élvezhettek a rajta utazók. A harmadosztályon például két kád volt, az első két osztályon ennél több. 1912. április 10-én indult el a hajó Angliából. Északi irányban mentek az Atlanti óceánon, végcéljuk New York volt. A hajó hét emeletén mindhárom osztálynak megvolt a helye. Mind az első, mind a második és a harmadosztálynak külön konyhája, kabinjai, fürdője és társalgója, sőt még fedélzete is volt. A legalsó szinten a gépház és a kiszolgáló terek helyezkedtek el.

Az első osztályon híres színészek, gazdag üzletemberek utaztak. A harmadosztályon a dolgozó nép utazott. Nekik a matraccal fedett emeletes ágyas kabin is nagy luxus volt, mert más tengerjáró hajókon szalmazsák volt az ágyon.

Az első osztályon puha ágy, székek, körasztal volt található a kabinban. Az első osztály kialakítását mi is megnézhettük, mert egy sok részének teljesen hű másolatát megépítették a kiállításon.

A mérethű másolatok több osztály kabinhóját, folyosóját, étkezőjét és egyéb részeit megmutatták. Látványosan érzékeltették ezzel az egyes osztályok közötti különbséget, valamint azt is, hogy bizonyos szempontból még a harmadosztály is tartalmazott valamiféle kényeztetést.

Ahogyan haladtunk az egyes osztályok terei és tárgyai között, hirtelen áttértünk a személyzet által használt területekre. Megismerhettük a fűtőket, meg másokat is, akik a megmenekülés szempontjából nagyon rossz helyzetben voltak. Ezeket látva jól meg lehet érteni azt, hogy a Titanic miként válhatott a saját pusztulásába nagy sebességgel rohanó társadalomnak a szimbóluma, a különböző apokaliptikus világnézeteket hirdető filozófiákban.

Az egyre sötétebb termek között a legsötétebb az ütközést és a süllyedést bemutató terem volt. A baleset körülményeiről, a süllyedés fázisairól és a megmenekülést nehezítő körülményekről nagyon sok tényt tárt fel a kiállítás.

Végül nagyon sok képet láthattunk a hajó mai elhelyezkedéséről, valamint a kimentett tárgyak utolsó víz alatti pillanataiból.

A hajó 1912. április 15-én süllyedt el, körülbelül 700 túlélőről lehet beszélni, ami nagyon kevés.  Az utolsó túlélő, akit a filmben Rose személyesít meg, Melin Delane 2009-ben hunyt el 90-es évei második felében.

Nagyon örültünk, hogy jelen lehettünk ezen a kiállításon, ahol mind a korszakot, mind a hajó körül kialakult kultuszt sokkal jobban megismerhettük!

Jánosi Veronika és Molnárné Tóth Andrea
közösségi civilszervezők

A program Erzsébetváros Önkormányzatának a támogatásával valósult meg, melyért köszönetet mondunk!