Célunk, hogy segítsünk a diplomás, a diplomázás előtt álló, illetve a diploma megszerzését követő 5 évben munkát kereső látássérülteknek abban, hogy sikeresen elhelyezkedhessenek a nyílt munkaerőpiacon

– nyitja meg a klubot Pál Szilvia, a program vezetője.

A mostani klub megszervezése során is egy olyan vendéget hívtunk, aki sikeres látássérültként megállja helyét a nyílt munkaerőpiacon. Ezért esett a választás Troznai-Nagy Hunorra, aki így mesélt magáról:

„28 éves budapesti fiatalember vagyok, aki bár farkasvaksága miatt nehezen különbözteti meg a rózsaszínt a narancssárgától, de az életet mégis színesnek és sokszínűnek látja és annak is igyekszik megélni! Tanulmányaimat a Gyengénlátók Általános Iskolája után a Szinyei Merse Pál Gimnázium spanyol-angol nyelvtagozatán végeztem, majd kisebb vargabetűvel a Budapesti Műszaki Főiskola műszaki menedzser szakán találtam magam. Mivel mindig is jobban élveztem a saját pénzemből megvett sörök ízét a zsebpénzből vásároltnál, ezért gimnáziumi éveim végétől kezdve folyamatosan igyekeztem keresni valami pénzkereseti időtöltést. Ennek folytán egyetemi éveim alatt volt szerencsém dolgozni ambiciózus internetes vállalkozóval, feltörekvő hazai családi vállalkozásban és több ezer fős multinacionális vállalatokkal is. Diplomám megszerzése után az E.ON Hungária Zrt. Frissdiplomás Programjában folytattam utamat, ahol immár kicsivel több, mint három éve dolgozom projekt menedzsment területen.”

A klubon csak úgy záporoztak a kérdések Hunor felé. A gyors bemutatkozó kör után már el is hangzott az első kérdés: mit javasolna útravalóként és mivel volt eddig a legnehezebb megküzdenie a munkavállalás rögös útján?

Talán a kulcs az önelfogadás. Merni elhinni azt, hogy érdemes kiállni és vállalni önmagam, mert akkor a többiek is ugyanolyannak fognak látni. Tehát nem én vagyok más, hanem megoldások kellenek ahhoz, hogy mind hasonlóképpen tudjunk működni.

Mit tehetünk, hogy elfogadjanak?

Az egyik legerősebb eszközöm a humor, mindenből képes vagyok viccet csinálni. Amikor ellövöm azt a poént, hogy „vakon követlek”, akkor sokan mosolyognak. Persze igyekszem nem túlzásba vinni a humorizálást és mindig a helyén kezelni a dolgokat.

Számodra mit jelent a siker?

Számomra a siker, hogy egy olyan helyen dolgozhatok, ahol tudok fejlődni és tanulni azoktól, akik körülvesznek.

Honnan jött az indíttatás, hogy korán elkezdj dolgozni?

Mindig is szerettem dolgozni, csinálni valamit és értéket teremteni. Illetve jobban esett elvinni egy lányt moziba abból a pénzből, amit én kerestem, mint az édesanyámtól kért zsebpénzből.

Ezen felül volt egy tudatosság is bennem, mert gondoltam, hogy ez egyszer jól fog kinézni az önéletrajzomban még akkor is, ha „csak” 3 hónapig voltam Call Center ügyintéző 17-18 éves koromban.

Miért nem „vakos szakmákban” gondolkodtál?

Valószínűleg azért, mert akkoriban még 40-50%-ot láttam és sosem tudtam magam hova tenni. Nem tartoztam ide, vagy oda, inkább a „vakos-látós világ” között voltam valahol félúton. De próbáltam mindig is arra fókuszálni, hogy abba az irányba induljak el, amit majd a jövőben hosszútávon csinálni szeretnék.

Az álláskeresés egyik talán egyik legnagyobb nehézsége, a technika. Feltételezték rólad, hogy valamelyik rendszert nem leszel képes használni?

Van egy adott rugalmasság a környezetemben, ezért ha megesik, hogy egy rendszert nehezebben használok, akkor a kollégáim kompromisszumkészsége segít megoldani ezt a szituációt. Mindenki azt csinálja, amiben jó. Persze voltak olyan pillanataim is, amikor úgy éreztem, hogy annyit stresszelek a munkám révén, hogy ez nekem már nem éri meg, de végül leültünk átbeszélni, hogy hogyan lehetne egy kicsit könnyíteni ezeken a dolgokon és találtunk is megoldást.

Mi kellett ahhoz, hogy bekerülhess a munkahelyedre?

Az egyik kulcs az volt, hogy nem egy speciális kiválasztás során kerültem be, hanem én is ugyanazt a kaput döngettem, amit a másik 300 ember, aki jelentkezett. A másik kulcs pedig a rugalmas és nyitott környezet, ami ott fogadott. Egy JAWS-t például gond nélkül beszereztek.

Mennyit látsz most?

6-10% a bal szemem és 2-5% a jobb, aliglátó vagyok.

Mi a jövőkép, merre tartasz?

Jelenleg a coach-á válás útját járom. E mellett pedig érdekel a tréneri vonal is, egy kedves ismerősömmel nem rég tartottunk egy önismereti tréninget.

Kikapcsolódás?

Nagyon szeretek sportolni, például rendszeresen futok LÁSS Egyesületnél. A futás meghozta a kedvem a többi sporthoz is: ejtőernyőzés, siklóernyőzés snowboard-ozás és windszörfözés. November 2-án pedig részt vehettem az első maratonomon New York-ban. A másik kikapcsolódás pedig a zene, a Magyar Vöröskereszt Kórusában tenor szólamában énekelek, és főként azért, mert a “Hunor-Tenor” remekül rímel!