A kiskorúakra vonatkozó cselekvőképességgel összefüggő szabályok, vagyis mit szabad a gyerekeknek?

A kiskorúakra vonatkozó cselekvőképességgel összefüggő szabályok, vagyis mit szabad a gyerekeknek?

 

Előző számunkban már volt arról szó, hogy aki cselekvőképes, maga köthet szerződést vagy tehet más jognyilatkozatot. A cselekvőképességet pedig csak a Polgári Törvénykönyv vagy a bíróság gondnokság alá helyező ítélete korlátozhatja.

 

Nézzük először a Ptk-ban foglalt törvényi korlátokat, vagyis a kiskorúságot.

  1. Kiskorúság miatti cselekvőképtelenség

Cselekvőképtelen az a kiskorú, aki a tizennegyedik életévét nem töltötte be. Ez azt jelenti, hogy a 14. életévét betöltött gyermek maga nem köthet szerződéseket, és nem tehet egyéb jognyilatkozatokat. Ha mégis ilyesmire vetemedne, akkor a szerződés vagy jognyilatkozat semmis. A törvény ezt így fogalmazza meg: “A cselekvőképtelen kiskorú jognyilatkozata semmis; nevében a törvényes képviselője jár el.”

Az idézett mondatban két kifejezés is van, mely magyarázatra szorul: a semmis és a törvényes képviselő. Ezek kifejező példái azoknak a “varázsszavaknak”, melyeket a jogászok előszeretettel használnak, a laikus pedig nem feltétlenül érti őket, és magyarázat hiányában csak arra jók, hogy elvegyék a jogkereső emberek kedvét a jogszabályok olvasgatásától. A semmisség és a képviselet fogalma is megtalálható egyébként a Polgári Törvénykönyvben, csupán később, de nekünk már most szükségünk van ezekre a fogalmakra az értelmezéshez.

A semmisség azt jelenti, hogy a szerződés vagy a jognyilatkozat olyan, mintha létre sem jött volna (a jognyilatkozat jelentése joghatást kiváltó nyilatkozat, a joghatás pedig azt jelenti, hogy jogilag értékelendő változást eredményező). Tehát a semmisség annyit tesz, mintha semmi sem történt volna. A semmisséget a bíróság hivatalból észleli.  A kiskorúak jognyilatkozatainak semmissége ugyanakkor egy speciális, un. relatív semmisség a semmisségen belül, ami azt jelenti, hogy erre a semmisségre csak annak érdekében lehet hivatkozni, akinek cselekvőképessége korlátozott vagy hiányzik. Bonyolult? Á, dehogy! Semmisség, mintha nem is létezne, de ugye azért valahol mégis létezik, és a nem létezésre csak a kiskorú érdekében lehet hivatkozni. A cirkalmas megfogalmazás az általánosítás és a teljes pontosság miatt szükséges.

A képviselet azt jelenti, hogy valaki más személy útján tesz jognyilatkozatokat. A képviseleti jog alapulhat jogszabályon, bírósági vagy hatósági határozaton, létesítő okiraton vagy meghatalmazáson. A törvényes képviselő képviseleti joga jogszabályon alapul, az ügyfelét képviselő ügyvéd képviseleti joga meghatalmazáson, az egyesületet, pl a VGYKE-t képviselő elnök képviseleti joga a létesítő okiraton, azaz az egyesület alapszabályán alapul.

De vissza a 14. életévüket be nem töltött gyermekek jognyilatkozatainak semmisségéhez, mely ebben a formájában képtelenségnek hathat annak, aki józan ésszel olvassa ezeket a sorokat. Hiszen egy 11-12 éves gyermek már egyedül utazik busszal, tízórait vásárol magának, és leszalad a kisboltba a vasárnapi palacsintához hiányzó tojásért vagy kakaóért, nem beszélve a nutelláról és a vanília fagylaltról. Természetesen a törvények írója is gondolt ezekre a helyzetekre, és ezeket a következő furmányos fordulatokkal szentesíti:

“A cselekvőképtelenség miatt nem semmis a cselekvőképtelen kiskorú által kötött és teljesített csekély jelentőségű szerződés, amelynek megkötése a mindennapi életben tömegesen fordul elő, és különösebb megfontolást nem igényel.” Tehát iskolás gyermekünk lemehet önállóan a boltba pár apróságot vásárolni.

Nagyon fontos szabály, hogy a cselekvőképtelen kiskorú véleményét a törvényes képviselőjének figyelembe kell vennie korának és érettségének megfelelően, amennyiben a kiskorú személy ítélőképességének birtokában van. Vannak továbbá olyan speciális helyzetek, amikor a gyámhivatal hozzájárulása is szükséges a törvényes képviselő jognyilatkozatának érvényességéhez. (Pl.: tartásról, örökségről való lemondás, ingatlanügyletek stb)

 

  1. A korlátozottan cselekvőképes kiskorú

Korlátozottan cselekvőképes a kiskorú, ha a tizennegyedik életévét betöltötte és nem cselekvőképtelen.

Általánosságban elmondható, hogy a korlátozottan cselekvőképes kiskorú jognyilatkozatának érvényességéhez a törvényes képviselőjének hozzájárulása szükséges. Van ugyanakkor számos olyan eset, amikor a korlátozottan cselekvőképes kiskorú önállóan is eljárhat: például a szokásos mértéknek megfelelően ajándékozhat, köthet olyan szerződéseket, melyekkel kizárólag előnyt szerez, rendelkezhet saját munkájából származó keresetével, szabadon köthet a mindennapi élet szokásos szükségletei kielégítéséhez szükséges kisebb jelentőségű szerződéseket stb. Láthatjuk, hogy a korlátozottan cselekvőképes kiskorú már jóval több esetben járhat el önállóan, és egyebekben véleményét a törvényes képviselőjének figyelembe kell vennie eljárása során.

 

Folytassuk ugyancsak a Ptk. rendelkezéseinek vizsgálatát, most már áttérve azokra az esetekre, mikor a cselekvőképességet a bíróság korlátozza ítéletével. A cselekvőképtelen kiskorú cselekvőképességét logikailag nem lehet korlátozni, de az életkora szerint korlátozottan cselekvőképes kiskorút lehetséges cselekvőképtelenné nyilvánítani. Halmozottan sérült kiskorúak esetén ez a megoldás feltétlenül szolgálhatja az érintettek védelmét. Míg egy cselekvőképtelen kiskorú csak olyan kisebb jelentőségű szerződéseket köthet, melyek a szerződés megkötésével egy időben teljesülnek is, tömegesen fordulnak elő a mindennapi életben, és különösebb megfontolást nem igényelnek, addig a korlátozottan cselekvőképes kiskorú szabadon köthet kisebb jelentőségű szerződéseket a megszorító feltételek nélkül is. Például igénybe vehet különféle szolgáltatásokat, elmehet fodrászhoz, kozmetikushoz stb. Feltételezhető, hogy egy 14. életévét betöltött kiskorú nem fogja kopaszra vágatni a haját, illetve ha mégis, fogja ismerni e viselet mögöttes jelentését. Egy korlátozottan cselekvőképes kiskorú ajándékozhat a szokásos mértékben, mert bizonyára van annyi belátása, hogy nem ajándékozza el a számára is szükséges dolgokat csak azért, mert szépen kéri tőle valaki az új óráját. Egy halmozottan sérült fiatal esetén ezek a dolgok nem feltétlenül ilyen egyértelműek.

Sem felnőttek, sem gyermekek esetén nem szabad a cselekvőképesség korlátozására vagy a teljes cselekvőképtelenségre úgy gondolni, mintha az egy lealacsonyító, megalázó, az ember méltóságát elvevő jogintézmény volna. A cselekvőképesség részleges vagy teljes korlátozásának a célja a személy jogainak és érdekeinek védelme. A legutóbbi jogalkotási tendenciák főleg azt mutatják, hogy a védelmi funkció maradéktalan beteljesítése mellett egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a jogalkotók a cselekvőképesség korlátozásával érintett személy döntésekbe való bevonására, és csak azon területeket korlátozzák, melyeket feltétlenül szükséges. A teljes cselekvőképtelenné nyilvánítás pedig egyfajta utolsó lehetőségként lebeg a bírák szeme előtt, ha úgy látják, hogy másképpen nem oldható meg az érintett jogainak védelme. Hogy hogyan működik a cselekvőképtelenné nyilvánítás vagy annak korlátozása a felnőttek esetében, a következő hónapban tudhatja meg a Kedves Olvasó, ahogy fazt is, hogy mi is az a támogatott döntéshozatal!

 

  1. Ozvári-Lukács Réka